Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

rr Őserdő £"/50 megjelenése: Énekelnek és meghalnak. Bp., 1928. 56. Kézirata nincs. Ujraközöletlen. Tárgyi és életrajzi vonatkozás: kéziratának hiánya azt sugallja, hogy az emigrációban irt költemények legépelése után, itthon keletkezett. Valószínű, hogy az 1927-ben feltámadt, Karinthy Frigyesné Böhm Arnaka iránti szerelem egyik első irodalmi emléke. (Ld. még az elbeszélések között az Elhagyják egymást és meghalnak bevezetőjét.) A felhöbörü madár aki napnyugta előtt feltűnik az égen és ha nagy a csend hallani szívdobogását ködöt és füstöt fúj az állatok szemébe akik megvakultán és véres mancsokkal isten után kiáltanak a kezdődő sötétségben. Ámen. Adj nekük erőt! Adj nekünk számokat! Már érezni a vihar pörkölt szagát és a villámok ostorait a tenger hátán amely kitágul és összehúzódik mint egy nyomorult madárszív csend - már hallani az éjszaka medvetalpait is, az égről ereszkedik le a lúdbőrös vizén és isten haragján aki nem tudja megbocsátani az állatoknak hogy nappal látnak. Elég! Most a szerelem évszaka kezdődik és a lázadás a halál ellen. Isten fekete vére rohamra indul ellenünk mint az árvíz. Megfulladunk. Elalszunk. Meghalunk. A szerelem évszaka kezdődik a nedves nyárfák alatt, a háttérben máglyák lobognak. Emberevők táncolnak körülöttük. Mindenki emberevő. Már egészen sötét van. Már véresek az állatok, töviskoszorút viselnek homlokukon. A karok és lábak nyugtalan szőnyege eltakarja a földet mint egy felhő. Ez az őserdő gőzölgése. Patakokban folyik a vér. Letépett fülek függnek a csipkebokrokon. És meztelen testek hulláma a hold felé emelkedik, isten lágyan visszahőkölő arca felé. Ez a föld felelete. Ne bánts minket! A szerelmesek eszelős kiáltása mint egy dorong emelkedik feléd. Ne bánts minket mert meghalsz! Ne bánts mert meghalsz! Takard el arcodat! Ne bánts mert mégha ...