Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

mondogatta egyre s hogy testben tisztább s frissebb legyen, zsebkendőjével letörölte a verejtéket. De a cégvezető hörgött, mint aki halálán van. Mikor elértek a tető szélére, ijedten megálltak. A tűzfal ugyan ott volt még, de túlsó sarka beomlott, vagy három méternyi szakadékot nyitva a két szomszéd tető között. A cégvezető sikoltott. A szél szállt a hegyek mögött. Leült a tető szélére s hangtalan, görcsös sírásba kezdett. Hisz nem az ő élete vész itt most kárba, füstbe, azért nem sírna, azt ő nem bánná, hisz egyszer úgy is meg kell halni s hogy 600 korona fizetését egy évig húzza még vagy húsz évig, oly mindegy, de az asszony, a fiú ... - A fiú - sikoltotta s térdére hanyatlott feje. Ha ő meghal, meghal az aszszony s a fiú is. S az az ő bűne, az ö felelőssége ... S múltja elé hirtelen záporozással zsíros koromfúggöny lökődött elő a mélyből, a pernye szemére szállt s keze fekete lett mint a halálé. A függöny mögül pedig hiába szólt elő a vigasztalás hajlékony, izmos hangja: mintha álomban hallaná, fülei bezárultak, értelmetlenül bámult maga elé. A fiatal szolga bámészkodva nézte. - Uramisten! - mormolta - hisz ez az ember beleörült ... beleörült. Hadarva, hirtelen új vigasztalásba, nógatásba kezdett. - De Zsolt úr! - hallatszott, szenvedélyes hangja - hisz csak három méter ... legföljebb három méter... Elakadt, torkába vastag füstfelhő nyomult be hirtelen. Köhögött, szeméből letörölte a könnyeket, aztán a cégvezetőhöz ugrott s megrázta vállát. - Jöjjön, - nyöszörögte, - jöjjön, hisz csak három méter ... s legföljebb meghal... nem olyan nagy dolog a halál. Az ember ordítva talpraugrott. Homlokából vastagon csöpögött a verejték. - A feleségem! - hörögte. - A fiam ... mi lesz a fiammal, szolga úr... Dörrenések hallatszottak gyors egymásutánban s rögtön utána forró levegöhullám szaladt arcuknak, zizegve szállt a füst s a tető megingott. A szolga a tűzfalra ugrott. - Nekem is van - kiáltotta teljes erejéből -, tessék jönni - ... Ha mi meg is halunk, azért ők tovább élnek ... hát: miért ne élnének tovább, van még más férfi is a világon ... Elfulladt, elhallgatott. Néhány pillanatig még várt, de hogy a cégvezető tántorgó alakja csak nem jött közelebb, a forróság meg tűrhetetlen volt már, megfordult s nekifutott a szakadéknak ... A másik mozdulatlanul, behunyt szemmel állt. - Sikerült - mondta hangosan, mikor néhány pillanat múlva meghallotta a túlsó partról a hívogató kiáltást. Tehát sikerült. S megindult a tűzfal felé, megállt a végén s rázkódva lenézett a mélybe. Lenn látszott az udvar, de itt fenn a tetőkön oly sűrű volt a