Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

elhallatszik a nyári zene, a legyek ott zümmögnek és boldogok s felesége csipkés alsónadrágban színes, vérszínű fagylaltot eszik ott. De sietnie kell, haza kell sietnie, vacsorát készíteni, mert nyolc órakor hazajön a hivatalból az úr. Az asszony beteg, az asszony megérdemli a fagylaltot... - De én itt megdöglöm! - rikácsolta hirtelen s szája tátva maradt s hörgött. Megfordult s teljes erejéből futni kezdett, botorkálva gurult végig a hatalmas tetőn. Alulról izzó hőség csapta meg, köröskörül vakon mosolygott az ég. A lapos tető, mint egy sivatag párolgott, értelmetlen dombok, szakadékok állták el itt-ott útját, üvegcserepek csillogtak mindenfelé, a távoli hegyek mögé pedig leszállt a nap. A város völgyben fekszik, a házakat azért építik, hogy kitöltsék a völgyet. Innét a tetőről csak tetőket látni, vadul meredező összevisszaságot, a Csúnyaság kőbemeredt énekét, mely nem tudott magasabbra, nem tudott égig szállni. A padlásablakok alatt kopasz emberek éheznek és haldokolnak, egy zongoratanár énekel s aggszüzek fetrengenek piszkos ágyakban. Azokra a kopasz fejekre, a zongoratanár énekére kell neki eljutni, mert alatta már szakadozik a tető, hallani, amint belül nyöszörögve összedűlnek a falak, egyre üresebb lesz az épület, a tető, mint a dob hártyája, már csak a semmi fölött feszül. A szomszéd házra, a Renner-ház tetejére kell neki eljutni! Egy pillanatra nekitámaszkodott a suta kéménynek, orráról levette cvikkerét, megtörülte kabátja ujjába, újra feltette s félszegen körülnézett. Az utcák mély, fekete szakadékában, ahol nem fedte el őket a füst, apró emberkék tolongtak, a szemközti házak alja vörösen fénylett, itt-ott ablak csapódott ki, valami durranást lehetett hallani s néha kürtsikolyt, mely egy darabig szállt, aztán megakadt a füstben. A korom vastag csapatokban röpült a forróság tömbjei között. De fönt az ég oly tiszta hűvös volt, feltűnt az első csillag ... miért csak a földre le, miért nem lehet a csillagra felugorni? A földön él a felesége, fia, de miért ne élhetnének a csillagon, egy viola domb hajlásában? Ha fel tudna ugorni, biztos ott találná őket. Ott ki lehetne gyógyítani a fiút az angolkórból! Most még biztos semmit sem sejtenek a tűzvészről, de ne is ... mert hátha meg tud még menekülni! Felnézett az égre. Egészséges vastag hang szólalt meg hirtelen háta mögött, ijedten megrezzent, hátrafordult. Az irodaszolga állt mögötte, kuszált hajjal, homlokáról vastagon csöpögött a verejték. - Cégvezető úr... - dadogta. - A Renner-ház tetejére kell eljutnunk - mondta ez elgondolkodva, kis szünet után. Nézte, nézte, miért csillog a szolga uniformisának gombja ... kabátja kilukadt, alatta meztelenül vöröslött könyöke. Miért csillog a gomb, úgyis vége már mindennek. Botorkálva futott a két füstölő fekete alak a tető nyugati széle felé. A fiatal szolga már nem libegett, már ismét erőre kapott. - Csak lassan, csak lassan! -