Déry Tibor: Lia. Korai elbeszélések 1915–1920 (Déry Archívum 1. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1996)

Lia

jak helyette. Oh! nem, mint hogyha (a magáét) becsületes ember ezt már nem viselhetné, sőt ellenkezőleg, kitűnő szövet, nagyon szép a mintája, egészen belebolondultam a mintájába, látja, épp ezért akarom kicserélni. Én már az enyémet úgy unom, és ez pedig tetszik és nekem tesz vele szívességet, ha beleegyezik a cserébe. Nem igaz, áh! hogy a térde foltozva van. Vagy igen! Azt alig venni észre. Az enyém sem sokkal különb, ennek meg igen értékes a szövetje, elhiheti, még én csinálom a jobb üzletet. Látom a nézésén, maga most azt hiszi, lopott holmit akarok (magának adni) magára sózni. Istenem! hát értsen meg, én boldog vagyok és szeretnék valaki mást is megörvendeztetni. No, ne legyen bizalmatlan, ígérem, hogyha akár holnap elfogy a pénzem, magától fogok kölcsön kérni. No nézzen a szemembe, látja, (ugy e) hogy ragyog? Ugye nem vagyok csaló! No jöjjön velem János! Jánosnak hívják, nem? Látja, mindjárt kitaláltam! Hazamentek. Kinyitotta a szekrényt (egyetlen nadrágja függött benne. Fekete, még alig viselte.) és a fekete, még alig viselt nadrágját odaadta. - Bátran elfogadhatja, még van vagy húsz nadrágom - mondta -, fönn vannak a padláson. Nem! Nincs is padlás, igaz! A szabómnál vannak, vasalásra. - (Fel) Meg fog még (keresni) látogatni, ugye? - nyújtotta neki búcsúra a kezét. - Itt maradok még nagyon sokáig, pár évig, biztosan eljöjjön. (Azután) Leült az ablak (elé) mellé és kibámult a napfényes utcára. Egy fél óráig bírta az ülést. Aztán hajadonfővel lerohant (az) a teljesen néptelen utcára (ahol tele volt emberekkel. Itt alig ődöngött egy-két ember.) Egyenesen a Kovács fűszerkereskedésébe ment. - Jó napot kívánok! - nyitott be hangosan és (odament) a pénztáros kisaszszonyhoz lépett. - Kérem, kedves kisasszony, csak egy pár szóra kérném. Talán hátrajönne, vagy egy pillanatra ki az utcára. Tudniillik azt akarom magának elmondani, hogy tegnapelőtt éjjel el akartam lopni a címtáblájukat, mert az rettenetesen sárga, utálatos(an) és naponta kétszer kell erre jönnöm és ha a nap rásüt, hát majd megvakultam mindig. Ugye nagyon ízléstelen? (ezt) Mindenki beláthatja? El akartam lopni és reméltem, hogy azután másikat csináltatnak helyébe, valami más színűt. De most már ne tessék félni, nem lopom el, igazán nem. Most már nem! Tudja, időközben valami történt, azt persze nem kötöm az orrára, hogy micsoda, elég ha annyit mondok, hogy most igen jól érzem magam. Igen jól! Alászolgálja!