E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)
Építészeti felvételek
megtartotta magának. Ezt a feltételezést erősíti, hogy 1935-ben még egy modern tipográfiáié hirdetést ad fel a Tér és Forma 1. számában, és egy 1937-ből származó eredeti kópián (Molnár Farkas: Elektromos Művek B telep, dolgozószoba) az ő szárazpecsétjét olvashatjuk. Miután Haár megszerezte a munkavégzéshez szükséges oklevelet, nem volt szüksége arra, hogy strómanként Máté írja alá fotóit. így a folyóiratokban megjelenő többféle névmegjelölés, úgy gondoljuk, korrekten az elvégzett munkát jelöli: Fotó Máté; Fiaár Ferenc, Máté műterem; Máté műterem, Fotó: Fiaár, Máté Olga—Haár Ferenc és külön Máté és külön Fiaár aláírása. A helyzetet csak bonyolítja, hogy az Új magyar építőművészet 1938-ban megjelent kötetében Fiaár, Máté és fotó Marian (Reismann Marian) megjelölésű kép is szerepel, pedig ez utóbbi művész nem volt feltétlenül ilyen irányú érdeklődéséről ismert.33 Szilágyi Sándor fotótörténész megkérdőjelezve azt, hogy a nem emigrált, itthon maradt fotóművészek ugyanolyan színvonalon tudtak alkotni, mint a külföldön karriert csinálok, Mátéról az alábbiakat írja: „Máté viszont a Tiszta Fotográfia elvont geometriai szemléletét használta, mégpedig igen finoman, pályája sok párhuzamot mutat Margaret Bourke-White- éval."34 Fia eddig említett városképeit nem vonnánk párhuzamba az 1930-as évek vége felé igazi városfotóesszéket alkotó Bourke-White-éival, úgy érezzük, sikerült olyan nem konvencionális, új látásmódot tükröző képeket fotóznia, ahogy addig - azzal a könnyed eleganciával, a technikai tudás maximumát adva - senki nem látta Budapest részleteit. Ennek a tiszta, precíz, takarékos, egyszerű látásmódnak a lassú eredménye, hogy Máté az 1920-as évek végére, az 1930-as évek elejére talált rá a minden lírától mentes „képszerű" fotográfia nyelvére az építészeti fotográfiában. A modern épület tiszta, áttekinthető formájának képi visszaadása a modern ember életének teret, otthont adó ház eszméjének szimbolikus megfogalmazása. A fényképész nézőpont-kiválasztásának, térelrendezésének eredménye a fotó, amelyet természetesen ez esetben meghatároz a megrendelő célja, elvárása. A tárgyias ábrázolásmódba szubjektív elemek is szűrődnek: az ő képein - már csak az arányok érzékeltetése miatt is - feltűnik az ember, sok esetben a gyerek.