E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)

Akt- és mozdulatfelvételek

Máté Olga már az 1910-es évek elején készít jelképes, allegorikus tartalmakat hordozó művészi felvételeket a műteremben görögös öltözetben vázákat, urnákat ünnepélyes mozdulattal tartó fiatal lányokról, majd főleg az 1920-as évektől a gyakran biblikus, mitológiai történeteket feldolgozó misztériumjátékokról, kórusdrámákról. Megörökíti a Dienes Valériával együtt szabadban táncoló, a preraffaeliták, illetve a gödöllői művészek társas együttlétére emlékeztető, a mozgást szabaddá tevő öltözetben fellépő „természetimádó" csoportot, a geometrikus csoporttáncot mezőn, erdőben előadó hat-nyolc főt. A Dienes-iskola programja szerint „az orkesztika a testi-lelki szépség megteremtője akar lenni". Ennek kiváló illusztrációja a kar, a csukló mozdulatára, a ritmusra és harmóniára figyelő fiatal táncosnő félaktja, Máténak az 1920-as évek elején készült sokat ígérő és kevés folytatást beteljesítő ábrázolása. Máté Olga az 1910-es évek közepétől kísérője, hivatalos fotográfusa lett a Dienes-iskolának, annak szellemével annyira egyetértett, hogy fogadott gyerekeit is ide járatta. Fennmaradt az Orkesztikai Iskola 1917/18. évi értesítője, a felsorolt növendékek között Mirkovszky Mária csoportjában Zalai Ágnest, Révész Ilona csoportjában pedig Zalai Zoltánt fedezhetjük fel Darvas Lilivel)?) együtt.9 Hogy a mozdulatművészet milyen elterjedt, divatos volt az 1910-es évek második felétől Magyarországon, jelzi Ritoók Emma visszaemlékező regényének korhű jelenete:

„Nem mutatnál meg egy pár állást a test művészetéből? - kérdezte Judit, most ez volt a legújabb divat, s ennélfogva nem hiányozhatott az ő szalonjából sem. Matild egy kicsit vonakodott, azután görög ruhában jelent meg az atelier modellemelvényén: jól tudta, hogy az ő korában már elvész a test könnyedsége a klasszikus tánchoz, de egypár plasztikus mozdulat az élő alak melegségével kivetkőztetve a művészet nyugalmából, beszédessé teheti a testet."10

Máté felvételeinek csak egy részét sikerült azonosítani: a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában lévő albumban, amely Markos György, Marastoni Jakab dédunokája hagyatékában maradt fenn, a képek (kb. 15) alján többnyire Máté szárazpecsétje látható éppúgy, mint a dr. Dienes Gedeon hagyatékából az Orkesztika Alapítványhoz került felvételeken. A fotók