E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)

Akt- és mozdulatfelvételek

Mirkovszky Mária, Révész Ilona és ifj. Markos György lírai táncainak (pl. Chopin Asz-dúr balladája), zenés pantomimjának, szimbolikus tartalmakat megjelenítő lelki élményeknek egy-egy pillanatát rögzítették, illetve feltehetően illusztrálási céllal, néhány mozdulatot a fotózás kedvéért be is állítottak, mint pl. Viraág Ilona vagy Turnay Alice és Dienes Gedeon által előadott Nyolc boldogság című misztériumjáték jelenetei esetében (1926). A mozgást, mozdulatot, lendületet, ritmust egy-egy pillanatba sűríteni s annak a pillanatnak a nézők által átérzett eksztatikus jellegét tolmácsolni a korabeli technikai felszereléssel nagyon nehéz lehetett. Néhány szabadban megörökített Máté-felvételen látszik a spontán mozdulatot elkapó sűrített pillanatszerűség, amely Hugo Erfurth Mary Wigman Hexentanzát, Frank Eugene Dora Gedon Salome-táncát, Rudolf Jobst Grete Wiesenthal Tavaszt köszöntő keringőjét vagy Lengyel Lajos Nagy Etelt ábrázoló fotóját jellemezte.

Mátéval egy időben Németországban, Ausztriában többen foglalkoztak táncfényképe- zéssel. A közeli Bécsben pl. az Atelier d'Ora fotózta Josephine Baker, Gertrud Bodenwieser, Anita Berber excentrikus táncosokat. Az eksztatikus tánc mozdulatának ábrázolását az erotikus női test megmutatásának vágya, a femme fatale gondolata, a figyelemfelkeltő öltözet és Gustav Klimt képeinek formavilágára való visszautalás egészítette ki.11 Dora Kallmus mellett Bécsben Rudolf Koppitz, Arthur Benda, Franz Lővy, Rudolf Jobst, Franz Xaver Setzer lehettek a női mozdulatművészet fénnyel történő megörökítésének legjobb mesterei, Mátéval párhuzamosan alkotó művészei.12

Az Est Hármaskönyve 1929-ben Cserna Andor tollából13 terjedelmes tanulmányt tett közzé az előző évtized tánchoz fűződő esztétikájáról. Szerinte a tánc a kor pszichéjének legteljesebb kifejezési formája lett, mert különösen kedvező alkalmat nyújt expresszionista törekvések érvényesítésére.