E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)

Bevezetés

Máté Olga korán, szinte egyedülálló módon indult egy akkor még nők számára Magyar- országon szinte ismeretlen pályán, s annak itthoni mércével mérve a csúcsára jutott. A mércét magasra emelte, a legnagyobbaknál sajátította el a mesterség minden fortélyát, s azt hamar saját tehetségéből fakadó művészi ízléssel egészítette ki. Elkötelezetten állt minden olyan kísérlet mellé, amely a nők érvényesülését, mú'vészetük elismertetését szolgálta. írók, művészek, szabadgondolkodók fordultak meg s telepedtek le nála, szalonja a polgári radikális értelmiség, az emancipáció elérésére törekvő nők találkozóhelyévé vált. Szerelmek, rövid ideig tartó boldog házasság, két gyerek nevelése s a mindennapi megélhetésért való küzdelem egészítette ki, tette kerekké autonóm világát.

1961-ben bekövetkezett haláláról csak rövid gyászhírben2 emlékeztek meg, s neve hosszú ideig szinte feledésbe merült. Ennek talán oka lehetett az, hogy a festőies irányzat, amely- lyel működését azonosították, egészen az 1990-es évekig, részben Hevesy Iván kritikusi tevékenységének eredményeképpen, retrográd, a haladással, a harcos elkötelezettséggel szembenálló stílusnak számított. Az áttörés érdekes módon nem magyar, hanem olasz kezdeményezésre következett be, amikor 1987-ben Federica di Castro olasz művészettörténész, Lucia Moholy ismerőse érdeklődni kezdett a két világháború közötti magyar fotóművészet, különösen a nők tevékenysége iránt. Ekkorra ő már könyvet jelentetett meg e témáról,3 és birtokában volt az amerikai kutatók 1970-es években megjelent könyveiben leírtaknak.4 A puszta érdeklődésből egy közös terv és kiállítás született, Rómában megnyílt a Nel Raggio dell'Utopia című kiállítás tizennyolc magyar fotósnő munkáit bemutatva. E kiállítás katalógusában 43 fekete-fehér fénykép szerepelt Máté Olgától, s a rövid életrajz megírására engem kértek fel.5 A szinte ismeretlen fényképész egyszerre bekerült a szakmai köztudatba, de művészetének csak egyetlen oldala, a portréi váltak ismertté. Ezt követően azonban szinte megkerülhetetlenné vált, a két világháború közötti korszakkal foglalkozó hazai és külföldi kiállítások, kötetek állandó szereplője lett.6 2001-ben a 20. század első felében élt fotósnőkről jelent meg összefoglaló mű, amelyet hazai és franciaországi kiállítás