Hegyi Katalin (szerk.): Octavian Goga Emlékmúzeum, Ady Endre háza (Budapest, 2014)

Ady Endre

az eljegyzés után levelet írt nősülési szándékáról Hatvány Lajosnak: „Nevezd szenilis fordulatnak, őrülten, megbolondultan szeretek egy alig húszéves kislyányt. Úgy mutatja, hogy ő is szeret, tehát most okvetlenül nagyon is hiszi, A leány - csodálkozz - nem zsidó, de nagyon előkelő, erdélyi félmágnás." A magánéleti harmónia esélyét azonban nemcsak a költő nehezen megnyugvó természete akadályozta, hanem a történelmi események is. A június 28-i szarajevói merényletről Nagyváradon, a Polgári Radikális Párt ülésén értesült. A trónörökös és felesége tragédiája is megrendítette, de a történelmi következményeket előre látó költő tudta, hogy a háborúban Magyarország csak vesztes lehet. Félt a katonai behívótól, a Csúcsán át özönlő menekültek látványa részvétet ébresztett benne. 1915 karácsonyán Jeremiás siralmai című publicisztikájában írta: „Ha van ötszázezer halottunk a csatatereken, én legalább ennyiszer meghaltam." Sorra születnek meg utolsó költői korszakának nagy versei, Az eltévedt lovas, a Fajtám sorsa vagy az Üdvözlet a győzőnek. Forradalmi változást várt a világ sorsának megfordítására, de a bekövetkező forradalom következményeit már nem érte meg.

Kovalovszky Miklós: Emlékezések Ady Endréről című könyve alapján

după logodnă i-a scris o scrisoare lui Hatvány Lajos despre intenţia lui de a se însura: „Poţi considera o cotitură senilă, iubesc năucitor, la nebunie, o fetiţă de abia de douăzeci de ani. l-mi arată că mă iubeşte şi ea, deci acum neapărat şi crede aşa. Fata - te poţi mira - nu este evreică, dar este foarte distinsă, este aproape un magnat ardelean." Despre atentatele de la Sarajevo din 28 iunie a aflat la Oradea, în cadrul şedinţei Partidului Civic Radical. Tragedia moştenitorului tronului şi al soţiei sale l-au zdruncinat, dar poetul, care a prevăzut consecinţele istorice, ştia că Ungaria are doar de pierdut în război. Se temea de a fi chemat în serviciul militar, priveliştea mulţimii refugiaţilor ce treceau prin Ciucea a trezit în el compătimire. în ajunul Crăciunului din 1915 în publicaţia Plânsetele lui Eremia scria: „Dacă avem cinci sute de mii de morţi pe câmpul de luptă, eu am murit de cel puţin atâtea ori." Marile poezii ale ultimei sale etape poetice se nasc una după alta: Călăreţul rătăcit, Soarta genului meu sau Să-i salutăm pe-nvingători. Aştepta o schimbare revoluţionară ce ar fi schimbat soarta lumii, dar el nu a mai apucat urmările revoluţiei ce a venit.

pe baza cărţii lui Miklós Kovalovszky: Emlékezések Ady Endréről (Amintiri despre Ady Endre)

Új versek, 1906

A menekülő élet, 1912

Vér és arany, 1908

A magunk szerelme, 1913

Az Illés szekerén, 1909

Ki látott engem?, 1914

Szeretném, ha szeretnének, 1910 A Minden-Titkok versei, 1910

A halottak élén, 1918