Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
I. Ifjúság - Hópihe-élet
Hópihe- élet Egy hópihe az ablakon, kívánóéi lányként vallatom, honnan röppent és merre megy, s mint lassú álmu,szendereg? Jött Jégpáfrányos reggelen, tán,hogy találkozzon velem, hogy megasókolja ahlakom, kinevessen,hogy vallatom; lepkéként rebbenjen tovább, csodáljam ezüst hlmporát, s elolvadjon a semmibe, nyomtalanul a hópihe? Az élet is egy héesés, dolvadhat.ki napbanéz, s az ember az-.-e-fiak hópihe, aki áthull a semmibe, sárosan,lomhán,hanyagul, Jel nélkül,s tán nyomtalanul, tehet az,hogy fehér maradsz, nas bántnak napfénydarazsak, de JS egy láb és rádtapos, plszok-moosárba, sárba mos, s aláhulsz a nagy semmibe, akárcsak ez a hópihe?! De te költő Vagy ég b költő a lélek agitátora, gondod legyen zabul ne ejtsen hóplhe-élet mámora. Bár százszorosán könnyebb volna oéljinélkül,léhán,könnyen élni, ezerszer szebb konok-dacokba eszmék tűsén tisztává» égni. S Óh,lángolj lángostoru élet, lángkerjeid karoljanak, hogy ami bennem szenyes,féreg, leperegjen a mult salak, Hogy ne lehessek hazug ember, nádszál Jellem soha-soha, örökldüre rabul ejtsen az igazmondás mámora. Hogy verseim égő tüzében ne csaljak rutul,hazugul, „ ' V*szavaimban a Jelen égjen, s lobogjon olthatatlanui. Szerény dalosa hadd lehessek| milliók között egy parány, hogy hirdessem az embereknek, a küzdveélést Igazát... Sárkeresztur.Február. 2 6. 16
