Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
III. Az utolsó évek - „Mindig is tudtam, hogy költő vagyok”
a fordítás is sikerült. Én magam is nagyon szeretem e fordításaimat, végső soron elégedett vagyok velük. Persze minden fordításról elmondható, hogy a fordító örökösen talál rajta valamilyen javítani valót, akár a szöveghűség, akár a ritmus tekintetében.- Eddigi kétségtelenül legnagyobb műfordítói teljesítményed Adam Mickiewicz nagy-nagy klasszikusának, Ősök című drámának magyarra fordítása.- 1977-ben kezdtem el a fordítását, majd anyagi okokból félbeszakítottam. Ez a munka teljes embert kívánt és évekig tartott volna, nekem viszont gondoskodnom kellett a családomról. Éjszakai virrasztások árán lefordítottam körülbelül nyolcszáz sort, majd félretettem. Csak akkor folytattam, amikor a szívpanaszaim miatt leszázalékoltak, és a rokkantsági nyugdíj révén állandó jövedelemhez jutottam, a gyerekeim pedig már kiröpültek a fészekből. 1999-ben sikerült befejeznem, és egy évvel később megjelent kötetben. Szerencsére óriási segítséget nyújtott két remek műfordító: Szenyán Erzsébet és Kovács István - utóbbi a szöveghűséget ellenőrizte, és számos jó tanácsot adott. Érdekes, hogy ezzel a munkámmal már kevésbé vagyok elégedett: utólag elég sok pontosítani valót találtam benne. Remélem, egyszer majd sikerül megjelentetnem egy javított kiadást.- Nem félek kijelenteni, hogy e munkáddal felbecsülhetetlen kulturális szolgálatot tettél. És miként kerültél kapcsolatba a finn-ugor költészettel7- Előrebocsátom, hogy egyáltalán nem vagyok finn-ugorista... Későn, negyvenéves fejjel jutottam el a vogul és osztják népköltészethez, amikor egyre inkább élvezni kezdtem a szófejtést, a szótári kutakodást. Érdekes, hogy egyetemistaként cseppet sem kedveltem a nyelvészetet. Később felismertem, hogy a szavak története telis-tele van költői lehetőségekkel. Csodálatos a szavak története! Valamelyest beleástam magam a finn-ugor kultúrába, és ezen az úton jutottam el a vogul és osztják mondavilághoz, a teremtésénekekhez. Csaknem olyan kényszert éreztem a magyarra fordításukra, mint a versírásra. Munkám során óriási segítségemre voltak a nyelvészek, például Zsirai Miklós, akik elkészítették e teremtésénekek nyersfordítás értékű prózai értelmezését. E magyarázó szövegek - amelyek jelentős része német nyelvű - révén elkezdhettem a költői fordítást, anélkül, hogy ismerném az osztják vagy vogul nyelvet. Fordításaim gyűjteménye Hú-péri-hú öreg címmel jelent meg, 1996-ban.- Bibliográfiádból kiderül: két verseskönyved között rendszerint megjelent egy-egy gyerekverseket tartalmazó kötet is.- Soha nem írok tudatosan gyerekverset - csak éppen megszületik egy írás, amelyről kiderül, hogy gyerekvers. Váratlanul és véletlenül azzá válik. Főszereplőjük Ani Máni, aki valójában Anna lányom. Várakozik a fiókomban egy teljesen kész Ani Máni-kötet, amely egy hosszabb, mintegy hatszáz soros elbeszélő költeményt jelent. Arról szól, hogy Ani Máni riporter lesz. Jó lenne megjelentetni. Lányom időközben felnőtt, de ez persze nem gátolja az újabb, róla szóló versek születését. Például készülőben van egy elbeszélő versem, Ani Máni boltba megy címmel. A mostani állás szerint négy részből áll: előhangból és három énekből. Még két énekkel 125
