Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
III. Az utolsó évek - „Mindig is tudtam, hogy költő vagyok”
tervezem bővíteni. Továbbá kötetnyi (körülbelül negyven) gyerekverset fordítottam Julian Tuwim lengyel költőtől - ez egyelőre szintén kiadatlan. A fiatal költőkkel ellentétben én soha nem vágytam veszekedetten a minél több publikációra. Nemrégiben döbbentem rá: az első kötetemben, a Szaggatott világban szereplő versek alig egyötöde jelent meg folyóiratokban. Ennek legfontosabb oka az, hogy számomra mindig a vers megírása volt a lényeges. S hogy utána mi történt vele, az már kevésbé foglalkoztatott.- Dolgozószobádba lépve szinte azonnal megpillantottam egy kinyitott Bibliát a dohányzóasztalon. Ez a mindennapok szokott kelléke, vagy netán a beszélgetésünk kedvéért készítetted ki, mert valamilyen fontos mottót kerestél benneí- Szinte minden este kézbe veszem a Bibliát, és találomra felütöm. Sajátos játékot játszom - vagy azt kérdezem magamban: milyen volt a mai napomé, vagy azt: milyen lesz a holnapi. Mielőtt felütném, meghatározom, a páros vagy a páratlan oldalt nézem-e majd meg, illetve melyik hasáb hányadik bekezdését. Ezután kinyitom a könyvek könyvét, és az elém kerülő szakaszból megtudom, mit gondol Isten a mindennapjaimról. Bámulatos és iszonyatos válaszokat is szoktam így kapni az esti kérdéseimre. Például tegnap este Ezékiel próféta könyvénél nyíltak ki a lapok, és sorai olvastán borzasztó bűnökkel terhes emberré váltam. Isten haragvásáról számol be, s úgy éreztem, az Úr valójában ellenem vagy fölöttem haragszik. Annyi mentséget találtam a magam számára, hogy Ezékiel meglehetősen keményszavú próféta - talán mégsem vagyok én annyira gyarló lélek, mint ahogy ő azt éppen akkor tudtomra adta...- A tény, hogy a Biblia napi szellemi táplálékodul szolgál, persze a költészeteden is érződik. Elég csupán arra utalnunk, hogy 1998-ban megjelent Ábel a sivatagban című kötetedben egész versciklust szentelsz Káin és Abel történetének.- Régi irodalmi tervem-adósságom, hogy szeretnék egy verseskönyvet írni olyasféle címmel: Káin próféta levelei a Cainus-bélieknek. Úgy gondolom, ebben nagy költői lehetőségek bújnak. Nem tudom, sikerül-e megírnom, s ha igen, akkor méltó leszek-e arra.- Nagyon érdekes gondolat, hogy Káin prófétáról beszélsz, és nem Ábel prófétáról. Miféle próféta lehet a gyilkos Káiní- Igen, ez nagy kérdés. Talán nem hangzik nagyképű válasznak, ha azt felelem: a szerepek olykor fölcserélhetők. Csak a bárány című versem éppen erről szól: Káin és Ábel ügyében eddig a bárányról még senki sem beszélt. Maga az Úr sem! A Bírák Bírája! 126
