Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
III. Az utolsó évek - „Mindig is tudtam, hogy költő vagyok”
ő szívesebben jelenik meg a Nők Lapjában az ételreceptek között, mint egy olyan irodalmi folyóiratban, ahol nem tudja, kikkel sorolja egy kalap alá a szerkesztő válogatása. Egyébként a Nők Lapja már csak azért is rangot jelentett, mert irodalmi rovatát akkortájt Galsai Pongrác szerkesztette. Az úgynevezett „szakma” nagyon figyelt a megjelenésekre. Például, amikor az én első verseim lejöttek az Új írásban, legnagyobb megdöbbenésemre kaptam egy táviratot Devecseri Gábortól, amelyben gratulált, és találkozóra hívott a New York kávéházba, amelyet akkoriban Hungária presszónak neveztek.- Idősebb költőtársaim gyakran felidézik, hogy akkortájt egy-egy elfogadott verseskötet kéziratának kinyomtatására három-négy évet kellett várni...- Igen, ez igaz, bár a Szaggatott világ esetében én magam voltam a várakozás oka. Koczkás Sándor már 1964-ben beindította volna az első kötetem megjelentetését - amely persze még egy másik, korábbi kötet lett volna, nem a Szaggatott világ -, de én visszavettem a kéziratot, mert elégedetlen voltam vele.- £ köteted második verse így indul: „Apám elúszott észrevétlen, / nyújtott testtel, mint a szarvasok"...- Ez a vers jelent meg az Új írás második számában, ennek hatására táviratozott Devecseri Gábor.- ...és egy Koczkás Sándornak ajánlott verssel zárul, a Tékozló meztelenség cíművel.- Nem véletlenül, hiszen Koczkás Sándornak nagyon nagy szerepe van abban, hogy egyáltalán elhittem magamról, hogy költő vagyok. Az Új írás szerkesztői, vagyis Váczi Mihály, Farkas László és Illés Lajos mellett Koczkás Sándor indított el az irodalmi pályán. Egész életemben, úgyszólván már csecsemőként is tudtam, hogy költő vagyok, de sohasem mertem elhinni.-A Szaggatott világ után jött sorban a többi verseskönyved: 1969-ben Az ifjúság múzeuma, majd hosszabb szünet következett, és 1975-ben A hetedik kavics, 1977-ben az Igék és igák 1982-ben az Emberi délkörön, 1988-ban Az arcom visszakérem, 1991-ben az Arccal a földnek 1998-ban pedig az Abel a sivatagban. Összességében elmondhatjuk, hogy átlagosan öt-hatévente jelentkeztél újabb kötettel. Igaz a megállapítás, hogy ez Bella István alkotói ritmusai- Igaz, amennyiben a költői lustaság alkotói ritmusnak nevezhető... A ritkább megjelenésekben az én emberi gyengeségeim is közrejátszottak. Világéletemben csak költő maradtam. Ezzel arra gondolok, hogy egy prózaíró úgyszólván köteles naponta, megszokott időpontokban leülni és órákon keresztül írni, mert különben az életműve egész egyszerűen nem kerekedik ki. Regényt, szépprózát csakis napi penzumokkal, állandó nekiveselkedéssel lehet írni - legalábbis így képzelem. A vers szerencsére másképpen születik: nincs kötelező darabszám. (Bár néha arra gondolok, hogy nem ártana, ha lenne.) Az én lelki alkatomnak jobban megfelel a vers mint írásmű. Elsősorban azért, mert alkalmatlan vagyok a rendszeres írói munkára. Ugyanakkor nem arról van szó, hogy irtóznék a tisztességes munkától - hiszen vé121
