Kerényi Ferenc - Kováts Imre (szerk.): „Tanuljátok meg, mi a költő…” (Gyula, 2001)

Bevezető

szászsebesi ütközetet, amelyben Petőfi is részt vett.

A háromtagú Petőfi család utolsó nyugodt napjai 1849 júliusában, Pestről már az orosz intervenció elől menekülve, a távoli Mezőbe- rényben teltek. Júlia kislány-korának városkájában, a költő rokonainál, Orlai Petricséknél húzták meg magukat. Itt készült, a várakozás és a tervezgetés állapotában Orlai Petries Soma utolsó festménye Petőfiről. (34. kép) A két variációban készült ábrázolás „papucsos” változata szerepel kiállításunkban, együtt azzal a székkel (35. kép), amelyben őt unokatestvére lefestette.

Petőfi Sándor természetesen nem meghalni indult Erdélybe, hanem hogy a Klapkaaffér után visszaadott tiszti rangját újra felvegye, és az erdélyi hadsereg őrnagyaként szeretett vezére, Bem József oldalán keresse a kibontakozást. Az utókor azonban már az

1849. július 31-én, Fehéregyházánál történtek ismeretében látja az utolsó napok krónikáját. így lettek az egyes állomásokból stációk, és az itt-ott elmaradt használati tárgyakból szinte jelképes ereklyék. A magyar forradalom elsőveretű fémpénzét Petőfi ajándékozta Arany Jánosnak. Az ezüst húszasból ő formáltatott azután kiskanalat, hogy emlékül 1849 után is megőrizhesse. A sakk-készlet Petőfivel volt az erdélyi hadjáratban; a hagyomány szerint Bem tábornok is játszott ve25