Kerényi Ferenc - Kováts Imre (szerk.): „Tanuljátok meg, mi a költő…” (Gyula, 2001)
Bevezető
„^lAloex sxa/>a<lsá<j[.' / 1847 őszétől sokaknak feltűnt, hogy Petőfi jobbára otthon lelhető fel (ez még betudható lett volna az ifjú házas életmód-változásá- nak), mi több, közéleti témákkal sem foglalkozik, holott az ország politikai lázban égett: mi várható a Pest vármegyei követté választott Kossuthtól, felgyorsul-e a reformok ügye, hogy most már politikai pártok állnak szemben a pozsonyi országgyűlésen stb.? Petőfi így írt akkori helyzetéről: „Politikai életünket távolról néztem vagy rá sem néztem, amiért részint egyoldalúsággal, részint bűnös egykedvűséggel vádoltak.” A költőnek lett igaza, amikor az európai forradalmi hullám, a „népek tavasza” eljövetelét várta, remélte és hirdette, evolúció helyett revolúciót, feloldandó a gyorsan fejlődött társadalom és a középkorias-fe- udális keretek között mind élesebb ellentmondást, amit Petőfi már az Összes Költemények előszavában pontosan látott és megfogalmazott. (Ez a szöveg azonban csak 1908-ban jelenhetett meg.) Másfelől Petőfi, Vasvári és a többi márciusi ifjú hitt Hegel történelemfelfogásában: a társadalom életében igenis van fejlődés, mégha az az egyes ember rövid életében a kitérők, tévutak, megtorpanások miatt nem is mindig érzékelhető. A történelemben megnyilvánuló „világszellem” hordozója pedig korszakonként más-más nép lehet. Ezért üdvözölte-ünnepelte Petőfi himnikus versekben az európai forradalmak megindulását (Olaszország, 1848; Beaurepaire), amelyek közül kiállításunk harmadik termében a palermói, a párizsi és a bécsi forradalom képeit jelenítettük meg. Petőfi szabadságvallása 1848-ra már kiteljesedett: a fogalom korábbi, hétköznapi értelmezése (a tájélményből fakadó korlátlalanság, az alkotó létet biztosító anyagi függetlenség) után ekkorra mint az ember egyik legszebb képessége és legfőbb eszköze szerepelt: „Mi célja a világnak? / Boldogság! S erre eszköz? A szabadság! / Szabadságért kell küzdenem...” (Az apostol) 1848. március 15. eseménytörténete közismert. Mostani megidézése már a múzeumba érkezéskor, a Károlyi-palota földszintjén megkezdődik, ahol Ferenczy Béni Petőfi- szobra emlékeztet a múzeum névadójára, de ott áll a Landerer-Heckenast nyomda egyik sajtógépe is, amelyen azok a híres nyomtatványok, a 12 pont és a Nemzeti dal (27. kép) készültek. Petőfi legismertebb költeménye, a Himnusz és a Szózat mellett a legnépszerűbb magyar versjelkép teljes történetével jelenik meg előttünk: az 1848. március 13-án megírt szöveg eredeti alkalmát, a Rákos mezejére tervezett reformlakomát elsodorta a forradalom, így az március 15-e versriadója lett. Barabás Miklós riportfrissességű rajzán (28. kép) láthatjuk a nyomda előtt, esernyők alatt várakozó tömeget, az első nyomtatványok egyikét, Egressy Béni még aznap elhangzott zenésítésének kottacímlapját — és végre szembenézhetünk a sokszor cáfolt, de máig élő legenda (a költője állal március 15-én a Múzeumkertben elszavalt Nemzeti dal) keletkezésével is. Petőfi legismertebb ábrázolása Barabás Miklós rajza a nemzetőr poétáról, oldalán karddal, karján nemzetiszínű szalaggal, mellén pedig korona nélküli címerkokárdával. (29. kép) A rajz nemcsak szép és hiteles, de lényegre tapintó is: Petőfi egyike voll a kevés magyar republikánusnak. Köztársasági érzelmeit és királyellenességét francia forradalomtörténeti olvasmányaiból merítette, és hogy nem hiába forgatta lapjaikat, nem hiába függesztette ki a forradalmárok arcképeit lakása falára, arra naplójának 2i
