Kerényi Ferenc - Kováts Imre (szerk.): „Tanuljátok meg, mi a költő…” (Gyula, 2001)

Bevezető

musz kapta meg 1847-ben megjelent addigi Összes költeményeiért.

A hivatalosan szervezel! tekintélytisztelettől mindig is irtózott Petőfiről ugyanakkor nem állítható, hogy ne ismerte volna fel és el az igazi tehetségeket és érdemeket. Második felvidéki útján, 1847-ben elzarándokolt Kazinczy Ferenc sírjához, értékén becsülte Csokonai Vitéz Mihály költészetét és tisztelgett Szatmárcsekén is, Kölcsey Ferenc szinte jeltelen nyugvóhelyénél. A legotthonosabban persze a szerkesztőségek világában mozgott, meg a Pilvax kávéházban, ahová egyidőben leveleit is címeztette. Gyönyörködött nemzedéktársai kötetek sorában testet öltött talentumában (őt tekinthetjük Jókai Mór

felfedezőjének is), gyakran telepedett le a kávéházban az ún. „közvélemény asztalához”, amely kiállításunknak is egyik hangsúlyos tárgya, ereklyéje. (17. kép)

Petőfit már 1845 elején is foglalkoztatta a gondolat, hogy megszervezi a fiatal írókat, azokat, akiknek túlságosan mérsékelt volt a liberális Nemzeti Kör politizálása és kevéssé hatékony a Védegylet hazai termékpropagandája. 1846 tavaszán a Tízek Társaságának megszervezésével mindez sikerült: a Fiatal Magyarország írói, bár saját lapot nem tudtak alapítani, nyilvánvalóvá tették mindenki számára, hogy nélkülük szellemi élet nem képzelhető el. Sőt, a Pilvax márványasztalaihoz mind többen ültek le, és nemcsak írók. Szerveződött, vitákban kristályosodott ki az a kör, melyet majd márciusi fiatalság névvel illetnek a történelem- könyvek. A Tízek közül Obernyik Károly és Kerényi Frigyes arcvonásait nem ismerjük. A