Kerényi Ferenc - Kováts Imre (szerk.): „Tanuljátok meg, mi a költő…” (Gyula, 2001)
Bevezető
nyolc portré mellett Vasvári Pál, Czakó Zsig- iiioihI és legfiatalabbjuk, Vajda János arcképe szemléleti az írói érdekszövetség világnézeti közösséggé formálódását. A fiatal irodalom vitathatatlan vezérének Petőfi számított. 1846 tavaszára túljutott a Felhők hangulatán. Az ország gyökeres és radikális átalakításának programjához azok a francia forradalomtörténeti olvasmányok vezették el, amelyeket ezúttal mi is megtekinthetünk. Ugyanezen oknál fogva lett kedvenc költője a francia Pierre Jean Béranger, akinek chansonjait az 1830-as revolúció előkészítőinek tartotta. Es látható (az ő portréja mellett) az a forradalmár-galéria is, amelynek litografált darabjait egyenesen Párizsból hozatta Petőfi, hogy velük otthonát ékesítse, és hogy Marat, Robespierre, Saint-Just és a többiek arcképe állandóan elvégzendő feladataira emlékeztesse. (18. kép) 1846-ban megszületett az az összetéveszthetetlen verstípus is, amely szinte szellemi védjegye lett: a hétköznapi gondolatokból, tettekből, hírekből elinduló költemény általánosabb, történet- vagy természetfilozófiai kérdések felé kanyarodik, hogy csúcspontját szabad- sághimnuszként érje el, majd a gondolatsor elcsituljon egy jövőhöz fellebbező, emelkedett hangú zárótételben. (Kiállításunkban Az ítélet Szendrey Júlia lejegyezte kézirata idézi fel versélményeinket: 19. kép) Petőfi szerette volna, ha a Tízek Társasága szervesebb együttgondolkodást tükröző nevel választ magának; ő a „romantikái iskola” elnevezést javasolta. Noha ez nem valósult meg, mégis kialakult egy szőkébb íróhármas, akiket már V yCriAxlf/A . /rnf'oÁr■ 21 nem a szerkesztők önkényeskedése elleni tiltakozás vagy a közös lapindítás terve kötött össze, hanem irodalmi-közéleti szemléletük rokonsága, amit a triász mozgatója, Petőfi így fogalmazott meg szállóigévé lett és kiállításunkban is olvasható jelmondatában: „Hiába, a népköltészet, az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! (...) Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát!” Petőfi és Tompa Mihály (20. kép) — egy nyilvános, verses levélváltás után — 1845-ben találkoztak először, költőnk első felvidéki útja alkalmából. Ugyanebben az évben tűnt fel az irodalomban Nagyszalonta mezőváros másodjegyzője, Arany János (21. kép), aki Az elveszett alkotmány c. művével megnyerte a Kisfaludy Társaság vígeposz-pályázatát. Igazi beérkezésére azonban még várnia kellett a következő pályázatig: „...készíttessék költői be- szély, versben, melynek hőse valamely, a nép ajkain élő történeti személy...” A pályázatra beküldött és olt győztes Toldit Petőfi még kéziratban olvasta, és azon nyomban levélben és verssel üdvözölte Arany Jánost, elindítva és kezde-
