Benedek Anna: „…mit tesz a fény…” Nádas Péter fotográfiái, 1959-2003 (Budapest, 2012)
E. Csorba Csilla: Kapcsolódások
Alfred Stieglitz az egyetemes fotótörténet meghatározó alakja volt, akinek szemlélet- és stílusformáló művei, hallatlan szervező ereje nélkül máshogy alakult volna a 20. század eleji fényképezés fejlődése, s a két kontinens, Európa és Amerika klasszikus és kortárs művészetről folytatott, kiállításokkal alátámasztott diskurzusa. Fotóklubok, folyóiratok, a piktorializmus elméleti megalapozása, kiadó- és galériaalapítás is fűződik a fotó művészi presztízsét kivívó, festészet és fényképezés dialógusát elindító tevékenységéhez. Fényképészpályája első szakaszában az atmoszférikus hatásokat, a fény szóródásának, törésének minden részletét megfigyelő ..fényfestőnek" is nevezhetnénk leengedett redőnyű szobabelsői, havas, ködös, esőáztatta városi utcái láttán. Élete utolsó tizenöt évében nemcsak a városi környezet, a Fifth Avenue és a Wall Street világától távolodott el, hanem korábbi piktorialista stílusától is. Lake George melletti házában visszavonultan élt, szűkebb környezete érdekelte. Képsorozatain leggyakrabban a sűrű bozóttal benőtt rét közepén álló, fehérre festett deszkákból ácsolt háza jelenik meg a fehér hó alá süppedten, a fák árnyékának villódzásában s a déli napsütés vakító fényében. Az egyes képek elkészülése között akár tíz év is eltelt, a bensőséges tájképekből lassan a fekete-fehér ellentétére épülő absztrakt struktúra lett. Fláza körül vele együtt öregedtek a magasra törő - a botanikusok szerint nem túl hosszú életű - nyárfák. Ezek lesznek fotográfiái újabb témái. Szélfútta lombjukon ezüstösen csillogó levelek, száraz, szikár ágak: a minden pillanatban látszólag azonos, de mégis mindig más arcot mutató lomb tucatnyi, sötétebb, világosabb, erősebben és lágyab- ban előhívott képet eredményezett. Az időhöz való kapcsolatról Schöpflin Aladár írja: „ahogy az idő formálja az embereket, ahogy eredeti indulataik elfonnyadnak vagy LÉPCSŐHÁZI KORLÁT | BANISTER IN A STAIRWELL | 1 973/201 1 7
