E. Csorba Csilla - Sipőcz Mariann: Arany János és a fényképezés. Országh Antal fotográfus /1821-1878/ pályaképe (Budapest, 2019)

Sipőcz Mariann: Országh Antal és a Nemzeti Színház

bátya kunyhója (bem. 1853. május 7.); F. Ponsard, Pénz és becsület (bem. 1853. május 25.); F. Mallefille, Szív és hozomány (bem: 1853. június 8.); Mmé E. Girardin, Lady Tartuffe (bem. 1853. június 22.); E. Pierron, Horace munkái (bem. 1853. július 6.); G. Sand, Arva Feri (bem. 1853. július 15.); E. Serret, A családok (bem. 1853. augusztus 17.). E darabok közül a legnagyobb sikert a Tamás bátya kunyhója aratta, 1880-ig 34 alkalommal került színre. Az 1853-as esztendőn kívül azután a színház nem mutatott be újdonságot Országú fordításában. Ennek okát a fennmaradt források alapján csak ta­lálgatni tudjuk. A fordító eleinte egyéb költségeit (eredeti drámaszöveg könyve, színházjegy, közle­17. Országú Antal Cserepár színműve című drámájának címlapja kedés) is elszámolhatta. Erről egyik kéziratos drá­mafordításának végén Szigligeti Edéhez írt, 1853 márciusában kelt üzenete árulkodik: „Most »Contes d’ Hoffmann« című gyönyörű színművet fordítom. Mire kész lesz, remélem már bírni fogom Tisztelt Tit­kár úr szíves válaszát előbbi leveleimre, s akkor az­után minden kéznél levő eredeti francia darabjaim­mal s költségeim jegyzékével együtt elküldöm.'"1 Egy későbbi, 1853. augusztus 8-án kelt levelében már így panaszkodott Szigligetinek: „... mert itt Párizs­ban drága az élet, a fordításból pedig kizárólag és egyedül csak úgy élhetnék el, ha az áttett művek, könyvek, látogatások és bizottmányok árát havonként kaphatnám meg mint eleinte."1 Műsorra tűzött for­dításai után a színház 8-20 forint honoráriumot fi­zetett, erről az intézmény precízen vezetett, ámde hiányosan fennmaradt gazdasági és igazgatósági iratai4, valamint Szigligeti Edének Simontsits Já­noshoz, a Nemzeti Színház gazdasági igazgatójá­hoz írt egyik levele tájékoztatnak: „Pénz és becsület 5 felvonásos drámáért, Ponsárdtól [sic!], a fordító Országh Antalnak esedezem a szabályszerű 20 pft-ot utalványoztatni, miután a darab már előadatott, s még kifizetve nincs.1 A színház anyagi helyzete ek­kor már nem tette lehetővé, hogy a lefordított, de bemutatásra nem került darabokért a fordító előre kapja meg honoráriumát. Erre vonatkozóan a Nemzeti Színház igazgatósági végzéseket tartalma­zó könyvében találunk bejegyzést: „A titkár [ti. Szigligeti Ede] előadá miszerint Országh Antalnak az általa megküldött francia darabok eredeti köny­veiért, s a színházak látogatása belépti jegyeiért és posta költségek fejében 40frank=16pfr volna utalvá­nyozandó, s az általa lefordított és megküldött és a titkár által már megolvasott és előadásra ajánlott három darab fordítási rendes díja. Végzés: A pénztár jelen állapotja nem engedi, hogy fordított darabok fordítási díja előlegezve az előadás előtt fizettessék ki, s így az általa fordított darabokért a díjak az előadás után fognak fizettetni, s előlegezve csak akkor, ha a pénztár kedvezőbb állapotja engedi. A bementi díjak a jövendőben nem fizettetnek, s a francia példányo­kért csak akkor, ha az igazgatóság által rendeltetnek meg. A jelenleg specifikálisan kért 16 p fr azonban mindjárt utalványoztatni fog."6 Lehetséges tehát, hogy az idővel elmaradt fordítások oka Országh ál­landó pénztelenségében kereshető, aki egy idő után már nem tudta biztosítani az elkészítésükhöz szük­94

Next

/
Thumbnails
Contents