Szentmártoni Szabó Géza: Áldott szép Julia. Kiállítás Balassi Bálint születésének ötödfélszázadik évfordulóján (Budapest, 2005)
Vezető a kiállításhoz
Júliának dolgán nyughatatlankodván, elkeseredett szívem, Vön ily bátorságot Cupidótól jó szót veszett nyavalyás fejem, Kiben ő úgy fogad, hogy meg hozzáfogad az én fene szerelmem. Az épület előtti téren Egy fiatal fa áll itt, amelyet félkörívben szfinxeket formázó lábazattal bíró pad vesz körül, rajta a „Látogatók könyve”. A Szép magyar komédia egyik jelenetét (Actus iy scena IV) megidéző fa törzsén felvésve látható a bánatában öngyilkosságra készülő Credulus búcsúverse (lásd 26. lapon!): Credulus bújában, itt ez nagy pusztában azért ölé meg magát, Hogy Sylvanus tőle, kit soha nem véle, elcsalta szép Júliát, Kiért, mint ezelőtt, most is ezen helyött nem szánta ő halálát. A fa ágai között fülemüle és lepkék láthatóak. A fatörzsön egy a kályhaoromdíszen lévőhöz hasonló, nyíllal átlőtt bevésett szív is látható, amelynek nyílhegye a Bronzino- festménytől a díszletépületben látható íj és puzdra felé mutat, valamint szöggel a fatörzsre erősített merített papíron Credulus egyik monológja olvasható (Actus III. scena I.): CREDULUS: Ahol látom távul, hogy az ágak között egy igen szép kegyes jődögél. Úgy tetszik, azmint az képiről esmérem, hogy Julia, ha az szemem meg nem csal, ki Júliánál egyebet sem tud nézni. Ő bizon, ő! Óh, boldog virágocskák, kik viselitek az ő áldott lábacskáinak nyomdokát, ugyan irigylem, hogy lábaival illett benneteket. Most ideje immár az én nyavalyám beszéllésének és gyógyétásomnak. No, hozzá hát, én nyelvem, s szólj néki, és kegyelmet kérvén, nyerj segedelmet tőle! Mit félsz? Hiszem lám, ő maga, az Szerelem bátorít s tanít, mit kellessék szólnod! Óh, te felséges szép Venus asszon, ádj, kérlek, oly erőt s oly hatalmot most énnékem, nagy keserves szolgádnak, hogy gerjeszthessen fel ennek szívében siralmas könyörgésemmel az kegyességet s kegyelmességet! Wen fém képtelen fem f életlen few lehetetlen dolgát túled nem k yanok; hanem csak gy nejcgyenellcnei,, hanem legyen ka- tran kep kőmelyedre nézném. 1U fc*. Bizony t-nom, vokőt, nyavalyádat, f bánom hog az igaz Éerelenvmjat vallaé enhy? fok bút, f no-. ha hívem ícrent akarnam, de mint hogy nem fegithetlek fem könnyebbíthetlek femmivel. azt is bánom. Azért laifacUroety engem csak h'eaban igyekezel hozzad haytaní CK E. Ha az Itten min'd az mennyei f mind a2 földi fok Éepfegéket hozzajok illendő termeÉettelik»- fitpite, mi dolog hogy tövedet az kegyellegh- ben reüetlcnne tőtte'í.'Nem tudódé,hogy oly íinten az kepfeg az kegyelfeg nélkül, min az éep kút jo fórra» víz nélkül, i mint az kép fiatat zöld ág gyümölcs nélkül Haazttartod , hogy nem érdemiem az te kérelmedét, am bar ne keres engemet, csak enged ezt, hogy en kerettuf, > felek regedet : f ha kintcn nem kcdyellöd fem bSuűllődu, mégis csak ne utald tcllyelléggel az en keteimeríet, f ha kerclmcfcd, nem lebe- tek, legyţk ottan cjakrabodjpigclck 1 U L. Nem kel tat ugyanis fem'kemclycd fein éölga- htod fehl tabfagod , akarkikcmöje » fcplga|i rabja vs . csak ntkem hagy beket -. 'elegeddig . írecseltsbcn, falam moftis valaki megh látott. hogyeggyút vagyunk, f mindjárt gyanufagban eiikiiszzanju kiufecicgi, mert irigy azember. Az .itel megyek, Cupido es Venus mapadgya- «ak ’tledjo Credule. CRED. Neficvmcde» fényt» fényes Napom, mert ha te el megy.eo mard uep maradok íz k.fcrúlcgben, mint aznap ncikúf való íötetfegbe*. lo lupiter mit vetőtrem ply nagyot ellened^ hogy hozzam nem engrktclcd az tfep íuíiánsk kő termékerű kivet; U Venus mikor hegte orv ipfg az te törvényedet „ hogy ellenem ötét így keményíted, lan. fen kitnem gyűlöl ez viiagoi». , inkab en nalatnnaí? Demit panaSolkodom he- aban, s mit efedezem, ha mind csak Sylvanjus. ennek az oka Vay haladatlan tökellctlenní ember, té lúlcd vártám |ot, neked jelcnupuen» meg minden écrclmés kevanfagomat, igazi»)* »litván téged, t, n'czhefkc mint áruik eL-d* b>r rémentcltnűl hallyakmeg, ha magam ket ke^ zeVcJ nem állom meg boktumat raytjd, ACTUS III. SCENA III--i " ■ .f,a. ăl * Sylvanus rz erdei tündér vad Şcho aí4 fonnyal énekelve béfelgetven Italíaliozva- loheréiméről, feleleteket vei'A'EchotuLj CjYLV ANUS : Nappal vágyon az feléken nyu- laknak-az agarak miat bantafok, az halak-f nak is nappal vetik meg az balot» á horgot yazr íanco baromi» akkor vifeli az igát: de ejejrjg kelve, midőn az fe|er hold ki terjezti viiag^t-g . rrindnvulak, halak,baţjnoljbekével nyiygoü- rak : csak egyedül nekem, hogy íem^ytelfiflaf nappal niaujemmi pyugp^lmgm, mert mja-.. # . • ' - I 5 ^ 'denkoí ’ d V. ■ í,. ífcfL —i ■ ■ . • di-sé'aí*'- - -KlÉvt..- ■ V ‘ . Uh V .1 $ ' ¥>- ' é „• 31
