Szentmártoni Szabó Géza: Áldott szép Julia. Kiállítás Balassi Bálint születésének ötödfélszázadik évfordulóján (Budapest, 2005)

Vezető a kiállításhoz

Forr gerjedt elmémre, mint hangyafészekre, sok új vers, mint sok hangya, Arra, mert szívemben szerelem tüzének csak te vagy édes langja,

Szózatod búm verő vigasságtételnek zengő s gyönyörű hangja.

Öszvekulcsolt kézzel, hajlott térddel-fővel Júliámnak könyörgék,

Midőn jóvoltától, mint istenasszonytól, kegyelmet reménlenék,

Hogy megkegyelmezne, tovább ne gyötrene, Áment reá kiálték.

ÖTVENEDIK

* * *

Vagy áll, ül, nevet, sír, örül, levelet ír, Szerelem is azt tészi,

Vagy múlat, énekel, vagy sétál alá s fel, Szerelem azt míveli,

Mert mint jó barátját, Venus asszony fiát kézen fogva viseli.

A Paradicsomba termett szép új rózsa dicsőséges orcája,

Testszín ruhájába aki őtet látja, szép Venusnak alítja,

Új formában illik, mint nap, úgy tündöklik gyöngy között fényes haja.

Duna lefoltába rugaszkodott sajka mely sebességgel mégyen,

Táncát ő úgy járja, merőn áll dereka, mintha csúszna sík jégen, Valahová lépik, sok szemek kísérik csudálván, jár mely szépen.

ÖTVENHARMADIK

* * *

Jó és nagy szép voltát áldott Júliának ha ki tudni akarod,

Égi plánétáknak gondold ő mivoltát, s azonnal megtudhatod,

Mert rajta látszanak ereji azoknak, kiről arányozhatod.

Itt, a terem sarkában, következik a már az előbbiekben bemutatott kályhaoromdísz

ÖTVENHATODIK

* * *

Az szelíd daruhoz szinte hasonlatos te kegyes tekinteted,

Rózsát jegyez orcád, kalárist kis szép szád, mézet ereszt beszéded,

Jöjj immár élőmben, mondjam örömömben: Az Isten hozott téged!

Kerített várasok, kertek, mezők, szép tók nálad nélkül mind tömlöc,

Mint sólyom kis fúat, bús lelkem magadat szerelmébe úgy üldöz,

Jussak már eszedbe, láss meg keservembe, magad jüjj, mást ne küldözz!

Hangos fülemile gyönyörű szép kertbe zöld ágak között csattog,

Én is, szegény rabod, új verssel kiáltok hozzád, hogy lelkem buzog;

Mit vétettem, kérlek, hogy nem szánsz engemet, kinek szíve háborog?

ÖTVENHETEDIK

* * *

Én édes szerelmem, egyetlen egy lelkem, mi haszon nékem élnem,

Ha semmit nem segít, jómra fel sem indít az én esedezésem,

Sok könyörgésemre, szép leveleimre csak választ sem téssz nékem?

* * *

Az mennyei orcát, életem birtokát ha Isten néked ádta,

Angyali ábrázat ha vagyon terajtad, mire vetsz éngem kínra? Mennybéliek szerint ennyi sok szörnyű kínt enyhíts meg jó szolgádba!

29