Szentmártoni Szabó Géza: Áldott szép Julia. Kiállítás Balassi Bálint születésének ötödfélszázadik évfordulóján (Budapest, 2005)

Vezető a kiállításhoz

E versidézetekhez kapcsolódik egy kapukeretben ábrázolt jelenet. Albrecht Dürer: Joachim és Szent Anna találkozása a jeruzsálemi Aranykapu előtt, fametszet a Mária élete ciklusból, 1504. = Albrecht Dürerfametszetei és rézmetszetei (Bp., 1971,22. kép). Gyakori ábrázolás volt Szent Annának férjével, Joákimmal való találkozása Jeruzsálem Aranykapujánál, hiszen a legenda szerint egymást köszöntő ölelésük vagy csókjuk pillanatában történt Szűz Mária szeplőtelen fogantatása. E meghitt téma hagyományos ikonográfiáját követi Giotto 1305-ben készült padovai csókos freskója, majd a XVI. századig számtalan ábrázolás, így a bártfai Szent Egyed templom 1485-ben készült Szent Anna-oltárán is látható ez a már-már profán színezetű jelenet. Ám a magát Joachim helyzetébe képzelő költő rögtönzött udvarlóversén, és térdet-fejet hajtó köszöntésén a mennybélinek tetsző Julia „csak elmosolyodék ”, azaz szótlan marad.

NEGYVENEDIK

* * *

Óh, te bölcs természet, minden nagy szépséget együvé így mint forralsz? Világ csudájára, szívek gyújtására egy kegyesre mit csinálsz?

Angyali áldott szént, dicsőíttető fént halandóra hogyhogy ádsz?

Fénlik sok kövektől, mint a verőféntől erős vér tiszta gyégen,

Lebbegnek szemei, mint a menny csillagi télben éjjel szép égen;

Kivel rabjává tett, szabadságból kivett éngemet immár régen.

Óh, kis ábrázatban tündöklő, mennyei dicsőséges nagy szépség! Ékességgel együtt tebeléd hogyhogy jütt keménség, kegyetlenség?

Szánd meg jó szolgádot, kínvallott rabodot, ki te szerelmedben ég!

28