Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)
Móricz Zsigmond
„Dal és mese csendült fülembe, s gyűjtőterületül szülőföldemet választottam, Szat- már megye síkját, ahova ezentúl minden nyáron elmentem, néha télen, tavasszal s az a négy-öt esztendő, míg e vidékeket jártam, az lett az én egyetemem, legfelső életiskolám írói propedeutikai* tanfolyamom... Mikor a népköltési utaimra kimentem, a falu olyankor rendkívül szép volt. Ragyogó nyarak és aratási vidámság. Előttem úgy tűnt fel, mintha a mesék aranybirodalmába értem volna. Éppen most halt meg A galamb papné mintaképe, egy végtelenül édes bájos kicsi úriasszony, egy kis falu nagyjellemű papnéja, akinek házához sodort a sors és a nagyapai barátság a családok között, szomszéd falubeli papok voltak nagyapámmal, dédapámmal, s mintha hazamentem volna, úgy fogadtak. Ez a ház volt életem igazi nevelő iskolája. Ott ismertem meg a falu életét s tömérdek benyomás, élmény és mély s forró indulat lobbant fel bennem, ami később műveimben mind ott van. Az Arvalányok, A fáklya, számtalan novella és regényeimnek minden része, ahol a falu kálvinista papi világa jelenik meg, mind a mai napig... Én faluimádattal mentem a falura. Ezt az imádatot a népnemzeti iskola iktatta belém. Az az iskola, amelynek Petőfi, Arany, Tompa, Erdélyi János voltak a megindítói. Hogy a költők miként énekeltek a faluról s milyen aranyverőfényes atmoszférát teremtettek körülötte, azt tudjuk. De az Erdélyi Jánosok még rosszabbat tettek: felfedezték a nép költészeti kincseit, s azt valósággal választóvízzel hántották le a salakról: a népről. Elválasztották a kettőt. Valóban úgy tekintették a népet, mint a kőzetet, amely tartja a nemes fémet. De csak a tartalom értékes, a kőzet jelentéktelen. A népköltés gyöngyeit ki kellett szemelgetni a faluból... Egyre jobban megismertem a falu életét. Rájöttem, hogy ez az élet nem olyan ragyogó és napsütéses, mint amilyennek a vendég, a rövid ideig átsuhanó szemlélő látja. Ma is megvannak füzeteim, amelyekből, ha kinyitom, egyszerre csap rám a daloló nép s a szenvedő nép. Nem csináltam szociográfiai tanulmányokat, hanem a szívemen íródtak fel a nép életének mély rezdülései.” (Népköltési gyűjtő, 1933) * előkészítés, bevezetés a tudományba (görög-latin)- $ -T‘ t íeZvJwt-y n XT' > 8
