Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)

Móricz Zsigmond

Móricz Zsigmond 1902-ben ismerte meg Holies Jankát Kispesten. Azonnal megérezte a lányban a méltó társat, és három év után feleségül akarta venni. Mindkét család köny- nyelműségnek tartotta Móricz anyagi helyzetében a nősülést, de a fiatalok elszántak voltak, és 1905. január 5-én, Janka születésnapján összeházasodtak. Móricz húsz évvel később így vall akkori érzéseiről feleségének írott levelében:

Móricz Zsigmond és Holies Janka 1905júniusában

Uher Ödön felvétele

,yalami sötétség, reménytelenség feküdt rajtam. Nem voltam könnyelmű, de kétség- beesett. És ebből semminek sem volt szabad meglátszani. A maga arca hamvas piros volt, a szeme ártatlanul lázas, emlékszem állandó zavarodottságára, finom vékony mosolyára, lázas kis izgalmára.

Erőt az adott, hogy maga nem félt az élettől, a jövőtől és maga igénytelen volt.

Én úgy éreztem s ez volt egyetlen, az egyetlen szál, ami magasztossá emelte az egész eseményt, mely velem történt, hogy maga felsőbbrendű lény, aki engem ki fog emelni addigi életem zűrzavaros sötétségéből és én nemsokára nagy író leszek és mindaz, ami most hátrányomra van, eltűnik az emberek szemében s a tanúk és násztársaság büszke lesz, hogy jelen volt az esküvőmön.

Erre a jövőre oly határtalanul sokat bíztam, hogy ennek a kedvéért képes voltam mindent nélkülözni, mindent lenyelni és várni, várni. Mert összes idegeimben ott feszült valami rettenetes, elszánt akarat, nagy író lenni.

Csak az én két titkom éltetett: a jövőm és Maga! A jövőm feltétlenül biztos, nagy író leszek és Maga kibírja, elviseli velem az átmeneti szomorú időket.

És én szerelmes voltam és minden szerelmen felül elszánt brigand: vabankot játszottam: vagy nagy író leszek, - vagy másképp mindegy, - pusztuljak el én is, Maga is, más is, szülők, családok, minden: egy cél van, minden más mellékes: nagy író lenni.

És maga mellett az leszek, mert az egész világon, az egész nagy kerek földön maga az egyetlen, aki méltó hozzám: s aki ezt megérti!.”

{HoliesJankának, 1925. január 5.)

9