Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)

Móricz Zsigmond

címlapja szokott lenni. Címül ezt az egyszerű szót választotta: Jegyzetek. Ebbe senki sem köthet bele. Középre megint a nevét, szépen, nagy s erélyesen megrángatott betűkkel: Nyilas Mihály. Alul odaírta, hogy: Debrecen s ez alá az évszámot 1892."

{Légy jó mindhalálig, 1920)

MÓRICZ 1903 és 1907 között öt alkalommal volt 1-2 hónapos gyűjtőúton Szatmár megyében. Gyűjtéséből megközelítően 2500 oldalt őriz a Petőfi Irodalmi Múzeum.

Szatmár megyei népdalgyűjtésének helyszínei: Csécse, Milota, Magosliget, Nagypalád, Kispalád, Botpalád, Tiszakóród, Istvándi, Nagyszekeres, Csenger, Kishódos, Nagyhódos, Rozsály, Gacsály, Jánk, Majtis, Érendréd, Dengeleg, Iriny, Genes, Börvely, Nagyecsed, Tyúkod, Nagyar, Kisar, Fehérgyarmat, Pálfalva, Ombod, Pettyén, Kakszent- márton, Udvari, Szinyérváralja, Patóháza, Krassó, Batiz, Sárközújlak, Adorján, Császári, Nyírmeggyes, Kántorjánosi.

Népdalgyűjtéseinek egy lapja

A Magyar Népköltési Gyűjtemény 17., 18. köteteként 1991-ben megjelent Szatmári gyűjtés címmel Móricz Zsigmond munkája Katona Imre gondozásában. (A további kötetek még kiadatlanok.)

Móricz Zsigmond 1900-ban került Budapestre, és a nagy városban véghetetlenül idegennek érezte magát. „Valósággal fizikai fájdalom volt, ahogy az utcákat róttam s nem ismertem rá előbbi életemnek semmi ízére, illatára, reményére és tartalmára” - írja a Népköltési gyűjtő című írásában. Ekkor kapott lehetőséget a Kisfaludy Társaságtól, hogy népköltési gyűjtőútra menjen, amiért még fizetést is kapott.

7