Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)
Feladatlap 2.
Holies Jankához, első feleségéhez, aki szellemi partnere, vitatársa, modellje volt az írónak. Második felesége csupán az 1937-ben keletkezett Míg új a szerelem című regény modellje volt, Móricz ebben írta le házasságuk történetét. A második házasság kudarca után Móricz így emlékezik meg Naplóiéban első feleségéről: „Mint mindig, ha bajban vagyok, az alapfogalomhoz, az életérzés alapjához, Jankához menekülök. De O már közönyös velem szemben. Kedves és jó, de nem hallja, hogy hozzá beszélek. Más dolgok vannak, amik őt lefoglalják, már nem él, úgy értem, mint eddig... Mióta kikapcsolódott az írásaimból, azóta elveszett a közvetlen kontaktus. Móricz Zsigmond, Móricz Virág, Simonyi Mária kártyáznak a Fővám téri lakásban 1927 körül A lakáskeresés összefüggésben van az én mostani zaklatott lakásérzésemmel. Már emlékszem, a múlt éjjeleken is álmodtam lakáskeresési dolgokat. Van emlékemben, hogy az Üllői úti lakáson jártam, a házmesterrel arról beszéltem, hogy ki lakik most az én régi lakásomban, s megnyugtatott, hogy nem dicsérte a lakót. Tisztán emlékszem, hogy felnéztem a csukott balkonra, feketék voltak az ablakok s néztem, hogy milyen jó volna ott bent lakni. Visszakívánom a régi életemet. A lakásberendezés azt jelenti, hogy érzésem szerint Janka még szebb lakást rendezne be, ha rajta állana. A Mária lakása csupa barna szín. Nagy barna indus térítője van. A díványán, mely óriási, kétszer két méteres, földig érő, nagy, modern perzsa terítő van, sajnos már erősen meg van kopva, mert tíz év óta azon hál, ez is vörösbarna. Bútorai barna politúrozottak s arany, óarany keretek, képek és tükrök. Janka ezzel szemben kék bársonyt rakott fel az álomban, tündöklő kék, mint az ég és kis sárga foltok ragyogtak benne, mint a csillagok. Oda vágyom hozzá az égbe. Mária nem fordult meg álmaimban. Mária ellen haragot érzek. Haragszom rá, hogy annyira idegen s érteden velem szemben. Mi hasznom volna belőle? Nem kapok tőle mást, csak ezt a szörnyű munkatempót, a fáradtságot és ürességet.” (Napló, 1936. december 9. 15 óra 10 perc, Leányfalu) 19
