Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)

Móricz Zsigmond

Látja, most megérti azt, hogy igazság volt a tréfa alatt, amit mondtam, hogy ami kedves van a darabban, az debreceni emlék, ami nem kellemes, az máshonnan jött... Mikor mondtam, valami különös diplomata élcnek tűnt fel: pedig igaz... Nekem a debreceni tanárokkal sose volt ilyen bajom vagy tapasztalatom, a Beöthy Zsoltokkal és Bársony Istvánokkal és más névtelen kegyetlenekkel volt bajom, akkor mikor a legtöbb segítségre lett volna szükségem. A legkevesebb megértést találtam épp azokban, akiknek hivatása lett volna, hogy az írót megértsék... Ezeket az érzéseket vetítettem ki a tanári kar figuráiban... Ilyen furcsán alakul át az írásban az élet. Voltaképpen minden írás líra: a szenvedő szív gyötrelme idegen alakok burkában egyénítve...”

(Kardosné Magoss Olgának — Bp., 1930. dec. 12.)

A Légy jó mindhalálig egyedi borítója, amit Gara Arnold rajzolt Móricz kérésére Janka számára (magántulajdon)

Móricznak szokása volt, hogy a megjelent regényeit egyedivé varázsoltatta a borítótervezőkkel, és azt a példányt dedikálta feleségének. A Légy jó mindhalálig az egyik legszebben sikerült darab a különleges kötetek közül.

Amikor Leányfalun bilincsbe verve elvitték vizsgálati fogságra Móriczot az 1919-es tevékenysége miatt, Janka minden összeköttetésüket felhasználta, és fáradságot nem kímélve dolgozott azon, hogy férjét minél előbb kiszabadítsa e méltánytalan helyzetből. Két héten belül Móricz haza is érkezett, de ebben az évben decemberig Leányfalun maradtak. A lányok magántanulók voltak, Móricz pedig Dózsa című drámáján dolgozott. Janka hihetetlen erővel tartotta rendben a családot. Az író a meghurcoltatása során fogalmazza meg: „Ha a nemzettől el tudtam fogadni a dicsőséget, talán jogtalanul, most el kell fogadnom a megsemmisítést is, még ha egész oktalanul jön is.”

13