Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)

Móricz Zsigmond

Rippl-RÓNAI Móricz Zsigmond pasztelljét 1923 februárjában festette, „...képébe bele igyekeztem tenni az ő nagy szellemi képességét, mélyen elgondolkodó természetét, gondjait és örömeit és újabb keservén szerzett nyugalmát, souverén tudását akárcsak egy nagy állambölcsét” - írja egyik levelében a festő. Móricz így vall ugyanerről: „A kép meglep. Nagyon erősnek, nagyon markánsnak érzem. (...) Ebben a fejben benne van az egész életem. Hogy jutott eszedbe, hogy lezárt szemekkel fesd? Éppen kijelentettem, hogy nem írok többet... Ebben az arcban ott van a Sárarany, a Tündérkert, a forradalom, az utána következett idők... erő is, fájdalom is, dac is; s hogy nem ír, az is... remélem, forr benne valami a jövőre még... az is...

Rippl-Rónai József Móricz-portréja (1923)

Papírlemez, pasztell, 50 X 40 cm (magántulajdon)

Ennél fiatalabb lélek nincs, mint ez a Jóska bá. Öntudatlan, mint egy gyerek. A keze dolgozik, valahogy alva, öntudatlan mélység, soha mióta él, nem fárasztotta ki magát gondolkodással. Mint a csap, folyik, folyik belőle az élet vize, míg van benne, s aztán megáll, mikor kifogyott: megáll, meghal.

De még él s napról napra teremt: csodálatos a kopírozási tehetsége: csak ránéz s másol s mesél, színek és vonalak, inkább csak színek s párázó mese, néz és nem lát: teremt, néz és nem ront: emel.”

{Napló, 1923. február)

14