Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)

Móricz Zsigmond

MÁSOK mellett Majthényi Miklós és Csathó Kálmán neve szerepel ezen a jegyzetlapon. Mindketten Móricz debreceni diáktársai voltak. Csathó Kálmánról, Orczy modelljéről a Közös ifjúság kötelez című írásában Móricz így ír: „Csathó Kálmán az gyanús volt, mert mindig tiszta jeles volt. Mi ketten Medgyessy Ferivel olyan megbízhatatlan jó tanulók voltunk.” Majthényi Miklósról Gimesi alakját mintázta az író. Évtizedes kihagyás után Pesten a jogi karon találkoztak újra, s ettől kezdve felelevenedik barátságuk. Móricz rendszeresen eljár a fiú családjához Kispestre, ahol nagyon szereti az idejét eltölteni. Mindig szívesen látják itt, etetik, itatják a barátokat, pedig szolid anyagi körülmények között élnek. Móricz így emlékezik 1931-ben Afap/ójában:

Jegyzetek a Légy jó mindhalálig című regényhez

„Az uzsonnánál, vagy néha vacsoránál, kiszámítottam, hogy mennyi pénzérték, amit elfogyasztottam, s igyekeztem annyi ajándékot hozni legközelebb.” Ez a család mutatta be neki Holies Jankát, későbbi feleségét is.

A jegyzetlapon a szereplőkről látunk vázlatokat, de a Légy jó mindhalálig lelki indíttatásáról, keletkezéséről egy levélben vall az író:

„Szegény Nyilas Misi... Az életem külsőségekben nem igen gazdag, mert sose kerestem a külsőségeket: mindig tele voltam az érzések zúgásával s az elég volt, még sok is... A Nyilas Misi tragédiájában valóban nem a debreceni kollégium szenvedéseit írtam meg, hanem a kommun alatt s után elszenvedett dolgokat. Ezt, tudja, még eddig soha senkinek ki nem vallottam. Én akkor egy rettenetes vihar áldozata voltam. Valami olyan naiv s gyermekes szenvedésen mentem át, hogy csak a gyermeki szív rejtelmei közt tudtam megmutatni azt, amit éreztem, s lám az egész világ elfogadta s a gyermek sorsát látták benne. Az ember örök gyermek s gyermek marad, ha a feje deres is. Talán az az egy szép dolog van az életben s ez az egy vigasztaló. Talán lesz majd egy másik élet, amely fölemel s megvigasztal: ha majd anyaggá válunk és nem lesz érzésünk, vagy ha a lélek külön él s nem lesz anyagi fájdalom.

12