Hegyi Katalin (szerk.): „Életem regénye”. Kísérő kiadvány a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett kiállításához (Budapest, 2005)

Móricz Zsigmond

Ez A fénykép az egyik leghíresebb, legismertebb felvétel az íróról. 1919-ben készült, amikor Móricz az országot járta, és a földosztásról tájékoztatta a parasztságot. A felvétel Székely Aladár híres fotóművész munkája, aki a Nyugat-nemzedék íróiról készítette közismert fényképsorozatát. Móricz így ír róla Atap/ójában 1930. május 17-én: „Székely Aladár volt a mi korunk fényképésze, a legnagyobb művészek közül való e téren...” Több mint tíz évvel később ezt a fényképet választotta a Barbárok (1932) című elbeszéléskötetének címlapjára is.

Móricz Zsigmond 1919-ben

(Székely Aladár felvétele)

Ebben az évben jelenik meg A földtörvény kiskátéja és a Népszavazás a földreformról című brosúrája. A fehérterror idején a Kisfaludy Társaság kizárja tagjai sorából, ekkor fogalmazza meg önérzetes, nyílt levelében a következő gondolatokat: „Az olvasóimhoz óhajtok intézni annyi szózatot, hogy kérem őket, nyissák föl bármely könyvemet, akinek ott találnak, az voltam a bolsevizmus alatt is, az vagyok ma is és annak fognak ismerni a jövőben is, ha százszor nehezebb idők jönnének is: Móricz Zsigmondnak. Húsz könyvet jegyeztem eddig ezzel a névvel, s tíz év óta egy sort sem írtam névtelenül. Minden gondolatom nyitva áll az egész magyarság előtt, csak a Kisfaludy Társaság előtt van zárva, mert ők nem olvasták a könyveimet, csak éppen megválasztottak ez év januárjában tagnak, mert akkor az volt a divat, s most kizárnak, mert most ez a divat.”

11