Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
Berekeresztúr régi református rendtartása a tőle 20 km-re levő mindig római katolikus Nyárádköszvényessel szinte tökéletesen megegyezik, amire ráépült a sajátos erdélyi kisebbségi katolicizmus. Ennek következtében rendkívül fontos mozzanat, hogy megtartó ereje nem a papoknak, hanem a licenciátus intézményének köszönhető, vagyis annak, hogy püspöki áldást nélkülöző személyiségek állottak a hívők élén. Ebből nő ki Erdély Katolikus Státusa, mint intézmény, amely megfelel a főkonzisztóriumnak. S bizony a református egyházra ráfér egyházszervezetileg is, nemcsak teológiailag a kálvini hagyományokhoz való csadakozás. Persze ennek is megvan a maga regionális meghatározottsága, mert például egy ortodox környezetben, akik János intelmei szerint élik a maguk életét, elképzelhetetlen és nagyon káros lenne ma például lemondani a püspöki intézményről, mert azt mondja — s a milicista vagy a securitatés is azért félt —, hogy több kegyelmet kapott a Szentlélektől ez a püspök és hátha „megcsinál engem!” Ho%%ás%óló a közönségből A reformáció az anyanyelvén keresztül próbálta megfogni az embereket. Furcsamód, s erről ma nemigen tudunk, hogy reformáció a román híveket is elérte. S ebben a magyaroknak is nagy szerepe volt. Az erdélyi református románok számára készült az 1570-es években egy latin betűs román nyelvű énekeskönyv, majd a Genezis és az Exodus cirill betűs fordítása, amelynek megjelenését Geszti Ferenc dévai várúr támogatta (Szászváros, 1582). Tőkéczki László Erről még csak annyit, hogy az anyanyelvűség oly mértékben jellegzetessége a református egyháznak, hogy összesen 7-8 ezer, eredetileg is szlovák nemzetiségű református volt Zemplénben, s mégis, a 7-8 ezer ember kedvéért az első nyomtatott szlovák nyelvű könyv 1753-ban éppen a református egyház énekeskönyve illetve ágendása volt. Igaz, hogy keleti-szlovák nyelvjárásban, de akkor még egyáltalán nem volt irodalmi szlovák nyelv. Tehát a református egyház nagyon komolyan vette ezt, s éppen ezért szomorú, hogy szomszédaink máig folyamatosan arról beszélnek, hogy elmagyarosítás és elnyomás volt mindig a régi Magyarországon. Ugyanez vonatkozik a kevés számú később betelepülő német reformátusra, és a nagyon kevés román ajkúra is, hiszen a nagy román nyelvű Biblia-fordítás I. Rákóczi György támogatásával szintén a magyarok terméke (Új Testámentum, Gyulafehérvár, 1648; Zsoltárok könyve, Gyulafehérvár, 1651). Benkő Samu A korábbi román bibliafordítás pedig lutheránus. 23
