Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
véleményére, de legalábbis meghallgatták. Ez minden egyházra vonatkozik, nemcsak a reformátusra. Más oldalról pedig az egyházból kiszorították az értelmiséget. 1951-ben ez volt az elsődleges szempont, az iskolából pedig még inkább: ’58-ban külön párthatározat kelt, hogy a pedagógus hallgatók körében az egyetemekre lehetőség szerint ne vegyenek fel hívőket. Ez sajnos azt mutatja, az elmaradás abból fakad, hogy a gettóból kifelé nézni csak bizonyos magasságig meg mélységig, távolságig lehet, és ez nagyon nehezen fog változni — sajnos azért, mert azok, akik ezt kényszerből megélték, nagyon sokszor nem érzik szükségét annak, hogy az új generációban kifejlesszék azt a készséget, amit nevezhetünk értékérzéknek is, hogy egy odafigyelő észrevegye, mi konvergál a kereszténységgel, mi gazdagít, s ugyanakkor fordítva is: mi az, amivel szemben az egyháznak határozottan azt kell mondani, hogy itt mi nem vagyunk partnerek. Arra is — sajnos — csökkent a készség, hogy bizonyos dolgokra azt mondjuk: nem. Ez nem politikai kérdés, hisz az egyház nem politizál, hanem az örök evangéliumot hirdeti — csak abba a helyzetbe jut, hogy egyesekhez közelebb kerül a politikában, a művészetben vagy a tudományban, másoktól eltávolodik, s van, akikkel pedig ellentétbe kerül. És ez nem attól van, hogy az egyház politizál, hanem attól, hogy az örök evangélium politizál így: bizonyos dolgokhoz közelebb áll, másoktól távolabb van. Ezt nyilván nehéz azoknak megmagyarázni, akik azt hiszik, hogy az egyház önmagában politikai szervezet, s azért van, hogy bosszantsa a progressziót. S^entmártoni S^abó Ge\a Valójában szükség lenne egy mérvadó protestáns értelmiségre, amely nem fel- tédenül a szószékről szól, hanem folyóiratokban, napilapokban, médiában, és itt hadd utaljak egy pillanatra Gyökössy Endrére, az ő egyik mondására, amely úgy hangzott, hogy amióta az emberek nem hisznek, azóta mindent elhisznek. Terjed a világon az ezoterikus dolgok iránti érdeklődés, mindenféle gyülekezetek ütik fel fejüket, hogy a számítógéppel és a futurisztikus elképzelésekkel összefüggő új vallásokat már ne is említsem: talán ilyen szerepe is volna az egyháznak, ill. a protestáns vagy más felekezetű értelmiségnek — hogy az emberek fejében meglévő zavart enyhítse, amely csak addig nem okoz problémákat, amíg játékszinten marad, amúgy pedig komoly veszélyek rejlenek ebben a társadalomra nézve. Benkő Samu Nem esett még szó a református egyház egy másik természetes velejárójáról, a demokratikus hagyományról. A presbiteriánizmus szervezetéről. Gyermekként Küküllőszéplakon tapasztaltam, presbiter atyámfiai miképp mondták meg az édesapámnak, hogy tiszteletes úr, azért már így meg amúgy csináljuk a dolgokat, és úgy építkeztek vagy úgy intézkedtek, ahogyan megegyeztek. Szerintem az egész erdélyi falutörvény- hagyomány, az Imreh István kutatásaiban megnyilatkozó rendtartó székely falu, egy kálvinista kisugárzású jelenség, és erre példát is tudok mondani. A Nyárád menti 22
