Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
gondolok, hogy valamiféle direktívákkal kellene élni, de bizonyos, a hagyományokon alapuló elvárásokat azért meg kellene fogalmazni. A reformáció annak idején maximálisan élt az akkori modern technika eszközeivel. Nem látom a jelenben ezt, úgy érzem, hogy a katolicizmus bizonyos értelemben jobban követi a modernizációt. A konzervatív szót most kicsit negatív értelmében használom. A kérdés tehát az, hogy nem kellene-e megintcsak a semper reformáre elvre alapozva jobban igénybe venni korunk eszközeit, s ez akár az előbbi zenélés kérdését is érinti. Nem hiszem, hogy a fiatalságot azokkal a televíziós műsorokkal lehet megfogni, amelyek semmilyen színvonalat nem képviselnek. Nem fedeztük fel a mai technikai lehetőségeket, mint annak idején a reformáció felfedezte például a könyvnyomtatásban. Úgy' érzem, ma nincs meg az az erő a protestántizmus egészében, mint megvolt még aló. században. Benkő Samu Nem ismerem az új magyarországi református énekeskönyvet, de Erdélyben annak idején a század első felében teletöltötték a magukét, a zsoltárok és a régi dicséretek mellett angol tánczenés, abszolúte nem szép, de fülbemászó dallamokkal, s ezek az ösz- szes egyesületi összejövetelen rendkívül kedveltek voltak. Különben azt hiszem, hogy amikor a szerzetesi hagyományon nevelkedett öreg papok először hallották a francia zsoltárokat, az ő fülükben még a gregorián dallam volt összeköttetésben a szent cselekményekkel, s valószínűleg ők is idegenkedtek tőlük. Boly ki János Én még hallottam szemtanúktól, hogy Karácsony Sándor a maga korpuszkulens állapotával táncolt arra az egyházi énekre, hogy Egyetlen forrása minden kegynek, s én még hallottam Kodály Zoltánt — diákkoromban elhívtuk a teológiára —: Gárdonyi Zoltán vezényelte az egyik zsoltárfeldolgozását, mire Kodály belenézett az énekeskönyvünkbe és kis undorral összecsukta. „Na igen, megértem — mondta —, a külföldi protestáns testvérekkel való kapcsolattartás miatt ezek kellenek...” Akkor nagyon szégyell tűk magunkat. Tőkéc^ki László Úgy gondolom, az alapvető problémát az jelenti, hogy miért nincs aló. századhoz hasonló fogékonyság a sok szépre, jóra, ami érték, és ami — idézőjelbe téve — nem hívő, még át lehet venni, mert az értéket Isten dicsőségére nyugodtan lehet használni. Az igazi problémát inkább ebben látom: egyszer presbiteri gyűlésen kellett előadást tartanom, s a végén a levezető idős, tiszteletreméltó lelkész azt mondta el, mintegy zárásként, hogy mostanában sokszor zavarba hoznak minket a kedves testvérek, merthogy az ön- kormányzati vezetők megkérdezik a véleményünket sok kérdésben, és ilyen 40 évig nem történt, és most bizony mit is tudunk mi erre mondani? Amikor valakinek elfonnyad az olyasfajta érzéke, ami ahhoz tartozott, hogy egyenrangú, egyenjogú polgárként adtak a 21
