Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
és valahogyan másképp viszonyulni: egyáltalán kell-e ragaszkodni ahhoz, hogy tisztán megőrizzük ezt a szemléletet, csupán a szakrális dolgokat ne keverjük. Ugyanakkor más területen talán lehet engedményeket tenni, másirányú szokásokat felvenni, s nem feltétlenül vallásilag értelmezni, hanem valóban a halottaknak is megadni a tiszteletet, s akkor azért akár lehet gyertyát is gyújtani. De nem látom azt, hogy a jelenlegi magyarországi református egyházban lennének ilyen törekvések. S^abó A.ndrás A történeti résznél maradva: nyilvánvalóan van egy változás a reformáció kora után, lassú változás, amelynek nem is akart senki ellenállni. A reformáció korában valóban kikerültek az orgonák a református templomokból, de a 18. századtól egyszercsak kezdtek szép lassan visszaszivárogni. A 20. században Debrecenben már olyan református templom is épült, ahol képi ábrázolást találunk a templom falán. A lényeget nem érintő külsőségekben végülis lassú oldódás tapasztalható, de nem hiszem, hogy ennek ellent kellene állni, vagy valamiféle mozgalmat kellene indítani ellenük. Tudomásul kell mindezt venni. Tőkéc^ki László Ügy gondolom, hogy ez még mélyebben bibliai dolog, hiszen görögnek göröggé és zsidónak zsidóvá lettem — Pál apostol az athénieknek nem a zsidók módján prédikál, hanem bölcselkedik, és a logikát is használja. Ez a misszió parancsa. Úgy gondolom, hogy ez adiaforon (=közömbös dolog), bár a képi ábrázolásnak azért bizonyos korlátot kell szabni — már csak a hagyományokkal való azonosulásunkból következően is. Ebből nem következik az, hogy a zenében bármiféle ilyen korlát legyen, hiszen az ifjúságnak más a zenéhez való viszonya. A zsoltárokhoz képest egészen könnyű fajsúlyú az az ifjúsági zeneanyag, amit általában szoktam hallani, de őszintén: ha ez a gyerekeket megfogja, akkor persze legyen — de összességében azonban inkább laposodásnak érzem azt, ami történt, nem pedig valami értékgyarapodásnak. De majd kiforrja magát a dolog. Syabó András A történelem fintora az, hogy a 20. században elkezdtük restaurálni a templomainkat, és a fehér falfestés alól előkerültek a középkori falképek. És azok számos református templomban megőrződtek, míg a katolikus templomok többségét a 18. században barokk módra átépítették és eltüntették a középkori falképeket... S^entmártoni S^abó Gé%a És van egy új jelenség is: a ’80-es évek vége óta újra épülhetnek templomok idehaza. Egy sereg református és más felekezet körében is, de úgy látom, hogy igazából a művészek önmegvalósításaként jönnek létre ezek a templomok. Nem feltétlenül arra 20
