Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
szót nem szeretem, félreérthető: nem arról volt szó, hogy valamiféle olyan evilági technikákat és szabadságokat, miegyebeket hozott a reformáció, amivel az ember önmegváltását kezdte elősegíteni. A reformáció éppen arról beszélt mindig, hogy az ember megváltása nem a saját műve, hanem a teremtő, gondviselő Istené, aki elküldi egyetlen fiát, aki meghal a bűnökért — mindenkiért, azért is, aki nem hisz benne. Úgy gondolom, hogy a katolikus testvérek csak egyvalamiben tévednek e tekintetben: tényleg célul tűzik ki a keresztény társadalmat, ami szerintem leheteden, mert az ugyanazt jelentené, mint a progresszív elképzeléseké, hogy mi emberileg képesek vagyunk strukturálisan is megvalósítani az evilági harmonikus társadalmat, vagyis az evilági Paradicsomot. A protestandzmus, minden különbözőségei ellenére azt az alaphelyzetet ragadja meg, hogy a közvetített egységet leépíti, vagyis magyarán a protestantizmus azt mondja, hogy a közveden Isten-viszonyban lehetséges az embernek sola scriptura: egyedül az írás által, sola gratia: egyedül kegyelemből, sola fide: egyedül hit által, és solus Christus: egyedül Krisztus által. Ezeken keresztül lehetséges az ember életének megoldása. A megváltott ember lesz a jobb társadalom kiindulópontja, de ezt nem lehet strukturálni, nem lehet keresztyén társadalomként, nem lehet igaz forradalomként vagy valamilyen politikai rendszerként megfogalmazni. Tehát nem szabad a fejlődéselméletet elfogadni egy protestáns embernek, különösen hívő ember nem hihet a fejlődésben, egyszerűen azért, mert akkor felesleges Jézus Krisztus. A fejlődés egyénileg lehetséges, lehetséges a személyiség fejlődése, és a megváltozott, a megváltott személyiségen keresztül lehetséges egy Krisztus-arcúbb, egy „rendesebb” társadalom, a maga tökéletlenségével. A mi világunk jóval inkább mutatja azt, hogy hova vezet a progresszió fejlődéshite, amiben most vagyunk: hiheteden technikai hatékonysággal szembesülünk, ám ezt a struktúrát gonosz, akár terrorisztikus célok szolgálatába is lehet állítani. Vajon mit hozott volna a protestantizmus, ha mi ezt a fejlődéselvet képviseljük? Ezt nem szabad képviselni, mert ez az önistenítő ember tévútja, a modernség egyik legnagyobb tévedése, ebből következik minden társadalmi betegség és baj, mert nincs elég alázat annak elfogadására, hogy kapott tálentumainkat — hiszen semmink sem a miénk, semmink sincs, amit ne kaptunk volna —, hálából jóra kell használnunk... S^entmártoni S\abó Gé%a Ez egy protestáns értelmiségi gondolkodása, de vajon egy református lelkész, egy teológus is így gondolkodik-e? Egyébként a fejlődéshez csak annyit, ez ténykérdés: a világ vezető gazdasági hatalmai alapvetően protestáns alapú országokból alakultak, lásd angolszászok vagy hollandok. Más kérdés, hogy amit elmondtál, megfontolandó. De továbblépve: egyáltalán mi a szerepe az egyházaknak, akár a katolikusnál, akár a protestánsnál maradva. Van-e 2001-ben mondanivalójuk a magyar társadalom számára, mondjuk a protestáns etika talaján maradva, hiszen egy olyan országban élünk, ahol tíz éve igazából az iskolában sem tudják, hogyan tanítsák a történelmet, irodalmat, az erkölcsről nem is beszélve, mert ami volt, azt egyenesen kidobták. 17
