Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
S^entmártoni S\abó Ge\a A mentalitásnál maradnék még egy ideig. Ezzel kapcsolatban nem igazán készültek felmérések. Megemlítem, hogy a zsidó könyvhéten láttam olyan könyvet, amelyben összeszedték, hogy a magyar kultúrában kik voltak az izraelita felekezethez tartozók, illetőleg zsidó származásúak. Arra gondoltam, ha egyszer valaki összegyűjtené, hogy a magyar kultúrában kik az igazán kiemelkedőt alkotó protestánsok, igen érdekes névsort kapnánk, nagyon sok prominens személyiséget. Úgy gondolom, hogy ebben nem annyira a hitbéli meggyőződés, a predestináció értelmezése húzódik meg, hanem valaminő ellenállással van dolgunk, ami visszanyúlik a nemesi ellenálláshoz, valahol a reformáció Magyarországához, vagyis az egykori daccal is összefügg. Van tehát eg)' határozott nemzeti arculata, amit a mában is jobban őrzúnk magunkban. Éppen ezért úgy érzem, hogy mégiscsak számolni kell a protestáns mentalitással. Egyes régi kézikönyvek — így Szinnyei József magyar írókról szóló életrajzi lexikona is — felemlítik azt, hogy ki milyen vallású volt. Gyakorló egyetemi oktatóként bizony azt látom, az én kedves hallgatóim egyáltalán nincsenek azzal tisztában, hogy Arany János református volt, vagy hogy Vörösmarty katolikus. Úgy gondolom, hogy a magyar kultúrát igazából — legalábbis a múltban — nem lehet úgy megismerni, ha az ember nem tudja, hogy felekezetileg ki hová tartozott. Azt hiszem a reformáció némileg előzménye a felvilágosodásnak is. A mai világban a politikusok állandóan lobogtatják a keresztyénséget, de megfeledkeznek arról, hogy az európai kultúra az antikvitásra és a keresztyénség különböző ágaira, valamint a felvilágosodás azon eszméire épül, amely elválasztotta az egyházat az államtól, s ez véget vetett mindennemű boszorkányúldözésnek. Például a házasságtörés vagy a paráználkodás kike rúlt a búntetőtörvénykönyvből, az ilyen esetek átkerültek a polgári törvénykönyvbe, vagyis kiléptek a bűn kategóriájából azok a cselekmények, amelyek korábban valláserkölcsi alapon voltak üldözöttek. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ma az európai kultúra, vagy akár a magyar kultúra tisztán keresztyén alapú lenne, akár protestáns, akár katolikus. Tó'kéc^ki László Régóta szeretnék tiltakozni: egyszerűen azért, mert a protestantizmus és a felvilágosodás összekapcsolása régi liberális toposz, tehát a liberális protestantizmus régi toposza, hogy tulajdonképpen mi igazából azért vagyunk jobbak, mint mondjuk katolikus testvéreink, mert haladóbbak vagyunk. Úgy gondolom, ez egy olyanfajta butaság, amit el kell felejteni. Ez ugyanis a fejlődés elméletén alapszik, a fejlődés pedig Isten pótléka, a felvilágosodás Isten pótléka, hogy értelmet adjon az életnek. A keresztyénség nem ismerheti el a hatékonyság-növekedés valóságos technikai civilizációs körén kívül a fejlődés elvét, mert akkor azt kellene mondanunk, hogy mi emberileg megoldhatjuk akár az ember bűnösségének kérdését is... Ez nem így van, így értelmetlen. A reformáció, keletkezésekor a humanizmus és a reneszánsz istentelen esztéticizmusa és hitetlensége ellen lépett fel. Luther és a reformátorok spirituális forradalmárok. Egyébként a forradalmár 16
