Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
Tó'kéc^ki László Művelődéstörténészként azt mondanám, hogy a Kárpát-medencében lakó magyarság is hagyományszakadás után van, ennek minden látható következményével. A kálvinizmusnak és a lutheránus egyháznak is nagyon szép hagyománya az a gyülekezeti autonómia-közösség, amelyben végülis kialakul egyfajta egyén-közösség egyensúly — ez az, ami felbomlott, s ennek következtében az alapok is kezdenek eltűnni. Tehát ez az ellenállási jog tulajdonképpen kulturálisan nem annyira a predestinációhoz kapcsolódik, sokkal inkább ahhoz, amit nagy leegyszerűsítéssel történelemkönyveink a kommunizmus idején is tartalmaztak, s ez a zsarnokölési elmélet: inkább az Istennek, mintsem az embereknek kell engedelmeskedni. S ez a magyar tradícióban a nemesi ellenállási joggal nagyon szépen össze tudott épülni, majd pedig egyre inkább kiterjedt a nem nemesi közösségekre, de úgy gondolom, hogy igazából a predestinációval kapcsolatban sem ez a dacos ellenállási mozzanat a legfontosabb. Minden teológiai jelenség igazából irracionális, s nem véletlen, hogy a keresztyén egyháztörténet tele van szakadásokkal, s a szakadások mindig olyan kérdések körül robbantak ki, amit racionálisan akartak eldönteni, miközben nem lehetett. A Szentháromság természetéről szóló vitákat racionálisan eldönteni értelmeden törekvés. Az úrvacsoratanról racionális, döntő eredményt várni értelmeden. Úgy gondolom, hogy a predestináció ama dolgok közé tartozik, melyekben nem az a kérdés, hogy most egy parasztember vajon racionálisan hogyan kapcsolja be életébe ezt a kérdést, hanem annak felismerése, hogy végső soron kié az ember? És ez a parasztembereknél kifejezetten megvan, éppen mert létezésük természeti függése sokkal nyilvánvalóbb, mint az indusztrializált életformákban. Vajon az emberé a világ, vagy az ember, az Isten teremtett világa részeként nem saját magáé — ez a Heidelbergi káté első kérdésére a felelet. Tehát itt alapvetően másról van szó: a predestinációban nemcsak az a kérdés érdekes, hogy most úgymond nem cselekedhetem mást, mert valaki írja abba a nagykönyvbe, hogy velem minek kell történnie ebben a másodpercben, hanem annak felismerése, hogy — idézőjelben — mi a helyes hatalmi viszony ember és Isten között? És ha ez megvan, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy az ember predestinált, mert nem véledenül született akkor és olyannak, amikor és amilyennek. Ez egy olyasfajta kérdés, ami racionálisan is belátható, de csak hittel élhető meg igazán. boly ki János Szeretnék a városi ember mentalitásáról is szólni. A háború után az összetört magyarságban volt egy úgynevezett egyházi ébredés, revival. Az evangélikusok meg a metodisták azt mondták, hogy fogadd el Jézust. A reformátusok meg azt mondták, hogy téged elfogadott Jézus. Óriási különbség, hogy a szubjektum, az én, az érzelem, vagy pedig valamilyen objektum, amelybe kapaszkodhatom, áll a középpontban. 15
