Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
Istené (Róm. 9, 16.). Ebben a textusban ott van a predestináció alapja, s azt mondják, hogy egy kálvinista még akkor is, ha teológiailag nem gondolta végig, azért tud olyan kemény és erkölcsileg biztos talajon állni, mert kétszeresen kell hinnie. Hinnie kell azt, hogy ő a kiválasztottak közé tartozik, és hinnie kell, hogy hite által igazulhat meg. Az adja számára a bizonyosságot, hogy mindig azt mondja: Isten kezében vagyok, velem úgysem történhet más, mint amit az Isten akar, mert én eleve üdvösségre vagyok rendelve. Biztosan hisz abban, hogy <5 a kiválasztottak közé tartozik. Nehéz elképzelni, hogy az egyszerű falusi emberek ezt valamelyest értik-e, vagy valóban így motiválja őket mindez? Bolyki János Az egyszerű falusi emberrel kezdem. A legszebb kegyesség az, amikor egy ilyen ember úgy gondolja: nem én vagyok a fontos, hanem Isten, én pedig Isten kezében vagyok. Látszólag a predestináció önfejűség, gőg, beképzeltség, pedig épphogy' nem ez — azt mondja, hogy én úgy vagyok fontos, amilyen szerepet szánt az Isten énnekem, és ha ő bízik bennem, hát én is bízhatok magamban. Körülbelül úgy, mint az öt talentumról szóló szép példázatban. Az egytalentumos pszichológiáját jól megértjük: hogy ennyit kaptam, még ezt sem adom vissza duplán. Az öttalentumosban az kellett legyen: ha eny- nyit bízott rám az Isten, akkor komolyan kell vennem ezt a megbízatást. Tehát megbízatással lenni, sáfárnak lenni, körülbelül ezt jelenti az úgynevezett egyszerű falusi ember viszonylatában is. Nem félni, de figyelni, hogy az Isten mit akar. Ben kő Samu Ezt úgy fogalmazza meg, hogy az lesz, amit az Isten akar. Boly ki János Igen, csak az a szép, hogy ez mégsem mohamedán fatalizmus — bár az se semmi —, hanem annál pozitívabb. S^entmártom S\abó Géya Van ennél egy kicsit rosszabb hozzáállás is, amikor az egyszerű kálvinista falusi ember azt mondja: én a vallásomért még magával az Atyaúristennel is szembeszállók. S ezzel szeretnék átevezni a mentalitás vonatkozására. Egy sereg ember van, aki számon tartja, hogy ő bizony kálvinista, vagy az ősei azok voltak. Templomba sose jár, talán nem is igen került szembe azzal, hogy miben is hisz valójában, de felekezetét fontosnak tartja. Mennyire érzékelhető a mai magyar társadalomban — és itt most az összes, magyarok által lakott területet értem —, hogy ez a mentalitás él a nem gyakorló protestánsoknál? 14
