Thuróczy Gergely (szerk.): Az igaz ember pedig hitből él. Kerekasztal beszélgetés a reformációról (Budapest, 2006)
Kerekasztal-beszélgetés a reformációról
ők, valójában folyamatosan azt lehet érzékelni, hogy többnyire a protestántizmus irányába mozdulnak el. Tőkéc^ki László Azóta a pápa meghirdette a Szent Evet, és szinte százával avatott boldoggá és szentté embereket, s azóta is történnek a Mária-kultusszal kapcsolatban lépések. Miközben a papság és a hívek együttese, az egyház és a nemzeti nyelv, s egyéb hatékonysági lépések a protestantizmus felé mutatnak, aközben eléggé egyértelmű, hogy a pápai primátussal kapcsolatos elképzelés, az egy akol — egy pásztor elve továbbra is a pápa főségét jelend. Pedig Jézus Krisztus a fő, és e tekintetben szerintem a keresztyénség egysége meg is van, s annyiban lesz mindig egységes, amennyiben Jézus Krisztus követése áll és marad a középpontban. Magyarán a Kriszto-centrizmus alapján nincs probléma, a keresztyén egység körül egyébként a történetileg kialakult eltérő formák érvényesülnek. A probléma akkor jön, amikor ez a központ eltolódik másfelé. Nagyon igaznak tartom azt a vallástörténészi megállapítást, hogy a keresztyénséget mindig különböző oldalakról fenyegetik kísértések, a katolicizmust is. Éppen a vallásszociológiai kutatások mutatták ki, hogy a szentkultusz, a Mária-kultusz miatt a katolicizmust majdhogynem a politeiz- mus fenyegeti, miközben a kálvinizmus esetében, ha eltűnik Krisztus, valamifajta unitarizmus kísértése vetődik fel. Nyilvánvaló: történetileg — egyénileg és közösségileg is — annak megélése szükséges, hogy végső soron a megbékélt különbözőségek, ha Jézus Krisztus követése áll az egyházak középpontjában, inkább a sokszínűség természetességét jelentik. S^entmártoni S^abó Ge\a A katolikus papok egy része is tartózkodik a Mária-kultusz propagálásától, sőt láthatólag sokan kerülik azokat a pontokat, amelyek a protestánsoktól elválasztják őket. Van-e annak esélye, hogy az általad ilyen pesszimistán megrajzolt kép változhat, hiszen a katolikus egyházban szinte minden egy személyen, a mindenkori pápán múlik, akinek személyiségétől sokminden függ. Ugyanakkor a katolikus egyházon belül is vannak protestáns jellegű személyiségek. S^abó András Mindig is voltak, de nem voltak meghatározók. S^entmártom S\abó Gé%a Most egy kicsit evezzünk odébb, mondjuk a predestináció kérdéséhez, amely megkerülhetetlen a kálvinizmusban. Itt van mindjárt az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem által is idézett nevezetes mondat: „Non volentis, neque currentis, sed miserenti Deo”, azaz: Nem azé (a választás), aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő 13
