Barna Beáta: Szentjánosbogárkák. Gárdonyi Géza világa (Budapest, 2013)
Szentjánosbogárkák
Amint egyölnyire ér, golyóként összeguborodva halad tovább. Az a szándéka, hogy a létra felső fokán hirtelen kirugódva, belevágja a lándzsát Zoltayba, s fenn teremjen az ormon. Az egri pasaság annak van ígérve, aki elsőül tűzi ki a diadal zászlaját. Tudják ezt a várbeliek is. Hát szökdécsel fölfelé a fekete párduc. A nyomában egy nagy szakállú dzsebedzsi tajtékzó szájjal üvölti az Allahu akbár-t. Az övszíjában hátul rövid nyelű, lófarkas zászló. A szájában keresztbe illeszti a széles, meztelen jatagánt.- Allahu akbár! Ja kerim! Ja rahim! Zoltay lerántja a sisakrostélyt. Éppen jókor. A szerecsen egyenesre rugódva döfi fel a lándzsát, s beletöri a hegyét a sisak álladzógombjába. Abban a pillanatban rácsattan a csákány, s a szerecsen a létráról a levegőbe dőlve, fejjel hull alá. Ott a szakállas, aldpilatta voltamnak nem lándzsa van a kezében, hanem láncra köftjtt, szöges buzov gány. A buzogány/eje láncoijlóg. Zoltay elkapjaa fejét íz iáéstől, s úgy vág vissza a csákánnyal, hogy»szakállas török jteze eltödy félrelettyen. - L a A török darabig fél kézentőgva ördít, de egy má *s<^ilajtéseln^'tja. Stá/iagy test az élőket sppön- Tisztelem a prófétádat1 - kiáltja utána Zoltay. A törökkel való beszéd meg van tiltva, de Zoltay í* £ I i , I I IL i a h^rc hevében megfeledkezik róla. 0 bizony nem bír anélkül harcolni, hogy egy-egy mondással ne kísérje minden ütését. A mellette küzdő legénység hevétaagyban fokozzák a rikkantásai. Jumurdzsák felszemű török bég volt. Gergőék elvették a talizmánját, amelynek varázserőt tulajdonított. Úgy hitte, hogy ha nála van, akkor nem sebesülhet meg, ezért minden áron vissza akarta szerezni!- Üsd, fiam, János - kiáltja egynek oldalt -, üsd, mintha tüzes mennykő volnál! Puff! Ez se lesz egri basa!- Mit vársz! - kiáltja a másiknak. - Talán azt várod, hogy megcsókoljon? Puff! Az apja irgalmát! Aztán, hogy őeléje tolakodik ismét egy acélinges, turbános gureba, odakiált a mellette állóknak:- így tapintsatok rá! A nyakát találta. A vér fölpreckel a falra, s a gureba oldalt forogva hull lefelé.- Hullj a pokol fenekéig! - kiáltja utána. A nap már kisütött, amennyire a várbeli ágyúk ^füstjétől látható. De olykor, hogy a szellő félrekanja ‘4 füstöt, látni, amint vakító csillogással özönkk a sok acélpajzsos, a Dobo lóháton nyargal egyik ostromlott helyről a másikhoz. Itt ágyút irányőz7~á7TTpt^S-^úesültykey hordatja. Tömet, lövést sürget. Kopját, lándzsát hordát oda, ahol a fegyver fogytán van. Biztat, dicsér, korhol. Két apródját minduntalan futtatja az átló sereghez, amellyel Mekcsey a helsfcvárhan •^Ipkezik. / / // Ilii ,1 ................ Készíts talizmánt! A mellékletben ta- ** lálhatő gyönyörű talizmánt színezd ki, ( vágd ki, és tedd el jól, hogy megvédjen minden bajtól! —-rVágd ki és színezd ki a mellékletben ÚJ található magyar katonát és egri nőt! T ßdSOßDfflSJ fj)
