Barna Beáta: Szentjánosbogárkák. Gárdonyi Géza világa (Budapest, 2013)

Szentjánosbogárkák

%

*

í

i

írj te is „láthatatlan levelet”!

A ne'gyzetekbe gyűjtsenek a szentjánosbogárkák hátáról a betűket! Rájöttök a megoldásra?

Találjatok ki saját titkosírást, amelyet csak ti tudtok elolvasni!

■hj y i ' ffí*\uV

W*J - Mikor Dobót a törökök szorongatták, - így kezdte nagyapó az elbeszélését - egyszer csak a föld színe alatt az alagúton bejutott hozzá egy magyar ifjú.- A makiári bírótól jövök - mondotta. - Ihol ez a levél, az küldte.

Dobó fogja a levelet, viszi a bástyára (mert lármát hallott ottan), aztán, hogy megnézte, nincs-e nagy baj, felbontotta a levelet. (Nagyapó belenyúlt a zsebébe és kihúzott onnan egy árkus tiszta papirost.)- Ihol, ezt a levelet bontotta ki Dobó.- De hiszen ezen nincs egy betű se! - kiáltották a gyerekek.- Dobó is éppen ezt mondta - felelte nagyapó. - Mutatja a levelet Bornemissza Gergelynek, a mindentudó vitéz diáknak, hát az elmosolyodik.

k - Miért mosolyodott el, nagyapó? ^

£ -Azért, mert ő el tudta olvasni.- A semmit?

I - Nem semmi ez, gyerekek. Nesze, Pista, tartsad csak oda a papirost a meleg kályhához, majd meglátod egy perc múlva, hogy mit írt a makiári bíró.

Pista odafekteti a papirost a melegre, hát egyszer csak girbe-görbe vonalak látszanak a papiroson.

Nézik, olvassák, hát ez az írás:

„Tisztelt kapitány uram! Értesítem, hogy a törökök éheznek. Nem bírják ki tovább két napnál."- Hogyan volt írva ez a levél, hogy csak a meleg nyomta ki a betűit?