Kiss Marianne (szerk.): Engel Tevan István 1936-1996. Tanulmányok, emlékezések, életmű katalógus (Budapest, 2006)
„A titokban végbement csoda"
„A TITOKBAN VÉGBEMENT CSODA” Engel Tevan István művészete „Hiszen az igazság - a szív dolga. Es a szív csak a művészet által közelíthető meg. ” (F .Kafka)' Engel Tevan István egész életét a csendes, elmélyült munkálkodás és a teljes művészi függetlenség derűje jellemezte. Autonóm alkotó volt. Érdekelte a közelmúlt történelme, s alaposan ismerte is ezt a témát. Szinte gyermekkorától újságolvasó volt, a régi újságok szenvedélyes gyűjtője. A napi politikára is figyelt, ám sosem alkalmazkodott az éppen aktuális politikai, művészeti tendenciákhoz, nem sürgölődött, nem ápolta karrierjét. Talán ezért maradt viszonylag kevés dokumentum róla, s ezért kíván teljes elmélyülést munkáinak megközelítése és értelmezése. Édesanyja, Tevan Margit sikeres ötvösművész volt. „A könyv és a nyomtatás szeretetét nyomdász családomtól, a műves megmunkálás iránti hajlamot ötvös édesanyámtól örököltem'”- írta egy önéletrajzában a művész. Kisgyermekkorától rendszeresen rajzolt a békéscsabai Tevan nyomdából neki küldött papírmaradékokra. „Ot éves lehettem, mikor azzal az ötlettel álltam apám elé, hogy vegyünk egy autót. Nem fog menni, nincs rá pénzünk - hárította el apám az ötletet. Elszontyolodtam kicsit, de rövid gondolkozás után rájöttem a megoldásra: nem baj, majd rajzolok egyet! így lettem grafikussá.” 2 Engel Tevan István munkásságát mintegy 200 könyvborító, címlap, számos könyvillusztráció és autonóm grafika őrzi. Bár tudatosan készült könyvgrafikusnak, s az illusztrálás megrendelés nélkül is része volt életének, mégis a rendszerváltás, a könyvkiadás szerkezetének átalakulása után egyre kevesebb lehetősége nyílt erre. A megbízások ritkulásával művészi nyelve is átalakult és létrejött a kilencvenes évek jellegzetes, az illusztrációtól függetlenedő stílusa. Korai korszakában készült elbeszélő jellegű művei erőteljesen strukturáltak, szorosan kapcsolhatók a korszak általános képi nyelvezetéhez. Nagy hatással volt rá Kondor Béla, de vonalainak kifejező erejében érzékelhető Vajda Lajos vagy a közelebbi kortársak közül Hincz Gyula, Gross Arnold művészetének ismerete is. Engel Tevannál azonban jóval hangsúlyosabb a kompozíciók drámai feszültsége, a témaválasztás személyessége. A hatvanas években a Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után kezdett könyvgrafikával foglalkozni. Ekkor keletkeztek finom vonalú borítórajzai az Európa Könyvkiadó Modern Könyvtár sorozatához, de számos mini tusrajzot készített könyvkiadói megrendelés nélkül is. (Sartre, Füst Milán, Lorca illusztrációk). Olyannyira vonzódott az apró méretekhez, hogy néha komoly küzdelmet jelentett számára a nagyobb léptékű kompozíciók megalkotása. Ebben az időszakban már megmutatkozik munkáin a vonalak és a foltok összekapcsolásának sajátos karaktere, amely később művészi nyelvének egyik meghatározó elemévé válik. A sötét-világos, a betöltött és az üres tér közötti párbeszéd szintén visszatérő eszköze kompozícióinak. Bravúros rajztudása már az első munkáin felfedezhető. S bár kifejezésmódja számos ponton köthető kortársaihoz, sajátos szemlélete és művészettörténeti igazodásoktól mentes kompozíciói teljesen egyedi hangon szólalnak meg. Az irodalom iránti szeretete elsősorban nem illusztrátori, inkább meditatív-filozofikus karaktert ad munkáinak. Érzéki közvetlensége
