Kiss Marianne (szerk.): Engel Tevan István 1936-1996. Tanulmányok, emlékezések, életmű katalógus (Budapest, 2006)

„A titokban végbement csoda"

révén a művészet igazi filozófia - mondja Camus,3 és Engel Tevan alkotásai jól példázzák ezt a tételt.

Első kiállítását 1973-ban a Fényes Adolf Teremben rendezte, ahol a 60- 70 -es évekre jellemző rézkarcaival, könyvillusztrációival mutatkozott be. Engel Tevan a könyvgrafikák mellett ebben az időben főleg rézkarcokat készített. Ez a technika kitüntetett helyet foglalt el az életműben. A korai, hatvanas években keletkezett munkákra elsősorban a pontosan elrendezett, részletező előadásmód jellemző, ahogy azt a Füst Milán: IV. Henrik című drámájához készült kompozíciók is példázzák. A hetvenes évek lapjain már megjelenik az összetéveszthetetlen Engel Tevan stílus. A kompozíció elemei most is áttekinthetők, ám az egyes történetrészek között elmaradnak a lezáró, elválasztó vonalak s a kompozíciók füzére szinte lebeg a papírlapon. Ezt a megoldást láthatjuk a legtöbb ekkoriban készült Andersen, Bulgakov, Gogol illusztráción. Különösen finom, elmélyült gondosságot és az alkotás örömét, szeretetét sugárzó lapokat készített a Cirkusz témakörében. De ugyanezt érzékeljük a Fűszer Csemege című kompozíció láttán is. Sajátos részét alkotják a rézkarcoknak a nyolcvanas években keletkezett, szöveggel kombinált lapok. Ezeken a munkákon bravúrosan teremt egységet kép és szöveg között. Az első pillantásra áttekinthető, már-már szimmetrikusnak tűnő kompozícióit megvizsgálva észrevehetjük, hogy a részleteket épp a szabálytalanságok, a különbözőségek uralják. Magától értetődő természetességgel kapcsolódnak össze a kissé bizonytalanul megformált, eltérő méretű és vastagságú kis- és nagybetűk, egyfajta régies hangulatot kölcsönözve a kompozíciónak. Ide tartozik például a Népliget, a Vasárnap című lap. A nyolcvanas években készült E.T.A. Hoffmann és Gogol illusztrációk is hasonló szellemiségről tanúskodnak. Engel Tevan egyik legfontosabb üzenete, hogy a rejtett vagy jól látható különbségek ellenére is összetartozunk, s csak eimek felismerése teremtheti meg az egymás iránti megértést és toleranciát.

A barátainak készített karácsonyi üdvözleteket leszámítva a nyolcvanaskilencvenes évek fordulója táján felhagyott a rézkarcok készítésével. Ezután már csupán néhány autonóm témájú {Vívók, Varázslat, Bohócok) hidegtű került ki a keze alól.

Az irodalom kínálta témák mellett Engel Tevan Istvánt az elmélyült képi elemzést és olykor akár filozofikus megközelítést feltételező tematikus pályázatok is inspirálták. így készültek 1976-ban az állatkerti ábrázolások, valamint a lófuttatás, lóverseny témájával foglalkozó művek. 1976-ban, természetesen pályázati fellűvás nélkül, ám egyfajta belső kényszerből, az évforduló kapcsán 1956-ra emlékező, szöveggel ellátott lapokat is készített. Ekkoriban — különösen 1978-80-ban — szívesen dolgozik fotópapírra tussal, ami virtuózabb, könnyedebb vonalvezetésre ad lehetőséget. Ez a technika egyre inkább felváltja a korábban kedvelt linót és rézkarcot. A ceruzával, amely késői korszakának szinte kizárólagos eszköze, a 80-as évek közepén kezd dolgozni. Az első rajzok az Európa Kiadó megbízására Sóleni Aléchem: Énekek Éneke című művéhez készültek 1987-ben. Második önálló kiállításán, a Helikon Galériában, 1979-ben újabb rézkarcok és tusrajz-illusztrációk (Krúdy, Carpentier, E.T.A. Hoffmann) mellett a Békéscsabai Művésztelepen 1977-78-ban készült rotaprinteket (pl. Cirkusz /-//.; A csudálatos Mary) is bemutatták. Ezután csak 1986- ban nyílt lehetősége kiállítást rendezni a Dorottya utcai kiállító teremben. A kiállítás kurátoraként ekkor találkoztam először személyesen a művésszel és munkáival. Nagy hatással volt rám művészi felkészültsége, ugyanakkor szerénysége és a világ iránti nyitottsága, toleranciája. A róla