Kiss Marianne (szerk.): Engel Tevan István 1936-1996. Tanulmányok, emlékezések, életmű katalógus (Budapest, 2006)
Engel Tevan István, az illuminátor
ENGEL TEVAN ISTVÁN, AZ ILLUMINATOR Az 1960-as években a magyar könyvkultúra és ezen belül a magyar könyv- grafika virágzó korszaka kezdődött, amely a betvenes-nyolcvanas évekre érte el fénykorát. Ebben számos egyéb feltétel mellett fontos szerepet játszott az is, hogy erre az időszakra tehető annak az új és rendkívül tehetséges képzőművész generációnak a megjelenése, akik néhány idősebt) mesterrel: Hinez Gyulával, Bálint Endrével és Szántó Piroskával megújították, és jé) európai színvonalra emelték az akkori magyar könyvgrafikát. Ennek a kitűnő csapatnak egyik legfiatalabb tagjaként jelent meg a pályán Engel Tevan István különös világot képviselő munkáival. Tudjuk, az illusztráció a képalkotó művészetek között sajátos helyet foglal el, mert a művész az általa készített képekkel valamely más szellemi alkotást: mesét, szépprózát, verset interpretál. Ez az „előadói tevékenység” akkor válik önálló szellemi alkotássá, ha az elkészült munka nem egyszerű leképezése a szöveg tartalmának, hanem a művész az eredeti alkotás üzenetét bizonyos tekintetben absztrahálva a saját magából hozzáadott emocionális és gondolati többlettel gazdagítja rajzaiban. Ezt minden könyvgrafikus a saját személyéből fakadó lehetőségekkel oldja meg. Engel Tevan István gyerekkora óta képekben foglalta össze az őt ért élményeket, és írta le a körülötte zajló világot. Ezzel az adottságával fiatal művészként szinte magától értetődően találta meg azt a sajátos hangot, amely egyedi lapjait és illusztrációként alkalmazott grafikáit mindenki másétól megkülönböztette. Illusztrációs alkotó módszerét talán úgy lehetne a legjobban jellemezni, hogy az általa készített képeken a saját verziójában újrameséli a történetet. Miután az így elkészült lapokon a történet Engel Tevan-i mese lett, a figurák és szituációk valójában az ő tündéri vagy szürreális teremtményeiként kísérik végig az eredeti szöveget. Ezért hősei és környezetük megjelenésükben csak annyiban tükrözik az őket körülvevő külső világot, amennyire azt az általa szőtt képmese igényű. Ezzel úgy ad élmény- többletet a megjelenő könyv mindenkori olvasójának, hogy az illusztráció adta többlet soha nem gátolja a befogadót az olvasás során kialakuló saját belső képi világának megteremtésében. Külön kell arról szólnunk, hogy Engel Tevan István látszólagos könnyed játékossága és szürrealizntusa mellett nem tartozott a könnyű kezű, gyors alkotók közé. Lapjai mindig igen nagy műgonddal, a legfinomabb részletekig megmunkálva készültek el, egy hosszú érlelési folyamat eredményeként. Sok vázlatot és közbülső fázisrajzot követően csaknem mindig több változat készült egy-egy lapról, amivel - ha megmutatta - a megrendelő kiadót is örömteli és mégis szorongató választás elé áhította; hiszen oly nehéz volt eldönteni, hogy a remek lapok közül melyik kerüljön a könyvbe. Talán nem tűnik túlzott tolakodásnak, ha e sorok szerzője, akinek az a szerencse jutott osztályrészéül, hogy Engel Tevan István jó néhány munkájának megvalósulásában tipográfusként közreműködhetett, beszámol arról, hogy milyen szellenü kaland volt egy-egy ülusztráeió megszületésének különböző fázisait nyomon követni. Ilyenkor az alkotó munka közben baráti eszmecserék folytak a szövegről, annak kommentálási lehetőségeiről, meg mindenféle másról. Ezek a beszélgetések valószínűleg a művész számára sem múltak el nyomtalanul, ahogyan e sorok szerzője is örökre megőrzi az ezek nyomán változó, majd véglegessé váló alkotói koncepció kialakulásának szép emlékét. Engel Tevan István munkásságában az irodalmi művek inspiráló hatása az egész életműben jelen van. Igen gyakran az eredetüeg különböző megbí
