Kiss Marianne (szerk.): Engel Tevan István 1936-1996. Tanulmányok, emlékezések, életmű katalógus (Budapest, 2006)
Egy életmű üzenete
lőzve a ma olyan közkedvelt átjárásokat, mindenféle, sokszor tisztázatlan, zavaros kísérletezéseket. Ez a ragaszkodás és kitartás a grafika műfaján belül is olyan primer attitűd Engel Tevan Istvánnál, amelyről elmondhatjuk: a veszteség-nyereség dialektikájában a nyereség javára billenti a mérleget: a hihetetlenül gazdag és sokoldalú narratív mondanivalóval telített lapok sokasága mint véget nem érő színházi előadás, ragadja meg a figyelmes szemlélőt. Engel Tevant soha nem érdekelte a hol divatos, hol háttérbe szoruló absztrakt vagy absztraháló szemlélet, ebben mindig következetes volt, számára a tömörítés, az egyszerűsítés, a lényeg kiemelése volt fontos. Távol állt tőle bármilyen tudatos konzervativizmus. A realizmus iránti elkötelezettsége abszolút belső parancs volt, személyes benyomásaim is azt igazolják, hogy nem foglalkoztatták és nem érintették meg őt a hosszabb-rövidebb életű divatok. Vizuális gondolatait elsősorban könyvbe álmodta, ez lehetőség és egyben szerencsés, pozitív kényszer volt a számára. Mivel a piaci tülekedés teljességgel idegen volt tőle, a könyvgrafika nagyszerű keret volt ahhoz, hogy rajzaival több száz, többnyire irodalmi remekműhöz társuljon. Páratlanul gazdag repertoárjában egy hatalmas színjáték ezernyi jelenete kelt életre tolla, ceruzája, rézkarctűje nyomán. így mondta el véleményét a világról, az emberek egymáshoz fűződő viszonyáról, akár a Bibliához, akár Thomas Mann, Bulgakov vagy Pjotr Szewcz műveihez rajzolt. Nála a rajz, az illusztráció sohasem szenvtelen segítség a nézőnek, mankó a képzeletvilágának, hanem mindig szuverén vélemény és többlet, amellyel a maga életén és világnézetén keresztül újraértelmezi a remekműveket. De mielőtt valami túl pa- tetikus, fennkölt életszemléletre gyanakodnánk, feltétlenül ki kell térnünk arra, hogy sok esetben hihetetlenül kedves, olykor kaján humor kíséri a papírra vetett gondolatokat, tehát semmiféle fellengzős nagyotmondás nem nyomasztja azokat a munkákat, amelyek — úgymond — az élet nagy kérdéseit boncolgatják. Utolsó alkotói éveiben készült lapjait sokféleképpen árnyalt, gazdag tónusok uralják, háttérbe szorul a vonalas kifejezésmód, s azt sokrétű térbeli ábrázolás, szinte festményszerű megjelenítés váltja föl. Mintha összegezését adná addigi munkásságának, tudva, hogy nem számolhat már sok munkás esztendővel. Ezt a tudatot méltósággal viselte és bámulatos munkával ellensúlyozta. Markáns művészet, nagyon gazdag hagyaték Engel Tevan Istváné. Életműve a magyar rajzművészet fényes lapjait alkotja. Klimó Károly
