Kiss Marianne (szerk.): Engel Tevan István 1936-1996. Tanulmányok, emlékezések, életmű katalógus (Budapest, 2006)
A zsidó fordulat grafikájában
Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy fordulópont értéke van Engel Tevan művészi átalakulásában Julián Stryjkowski - született Pesach Stark - Azril álma c. könyvének. Réges-régen, még a rendszeres megrendelések idején, amikor évente 10-12 kötet, egy-egy különösen jó évben csaknem 20 is, került ki a keze alól, néhány kisméretű rajzzal kísérte e nagyszerű lengyel zsidó író kisregényének magyar fordítását (1982). De a szöveg, az alakok, vagy inkább a közeg nem hagyták nyugodni. A könyv megjelent, sok más is utána, majd az egyéb megrendelések fogyni kezdtek, s Engel Tevan váratlanul nagyméretű rajzokat csinált Stryjkowski szövegére. Újabb lapjait nem nevezném illusztrációknak: bizony, kell a művész segítsége is ahhoz, hogy a rajzot szöveghez tudjuk kapcsolni. De ezeken a lapokon jelent meg először Engel Tevannál a Stetl: a kelet-európai zsidó világ, amely utóbb — egy időre legalább - grafikáinak legfőbb tárgya lett. Stryjkowski, aki pátriárkái korban, 91 évesen hunyt el (1996), egy rég letűnt világgal nézett szembe, életben maradván, a tragikus zsidóüldözések pusztítása után: saját ifjúságával, ifjúságának lengyelországi-galíciai közegével. Bár illusztrált korábban is bibliai vagy kimondottan zsidó tárgyú könyveket, nem is egyet, Engel Tevan számára éppen a lengyel zsidó kisváros költői leírása lehetett az asszociációs pont. Tartalmi elemeket emlegetek; de valójában formáról van szó. A képzelet, amely Azril világát megjelenítette, szétfeszítette az illusztrációt. Nagyobb méretet követelt, mint a kiadó által megszabható könyv-lap, s más eszközöket. Engel Tevan művészete életének utolsó egy-másfél évtizedében az új Azril-raj- zoktól indult el, szöveg-illusztrációból vált önállóvá. A grafika stílusa, ha nem történik is közben semmi, változik az idővel. De történt, s Engel Tevan rajzainak jellege megváltozott: a kompozíció szétfeszítette, méretben, drámai erőben, a könyv-oldal megszabottan szűk méreteit. Korábban kedvelt technikái mellett egyre többször nyúlt számára új eszközükhöz: grafit-morzsák szétkenése, radírozás, maszatolás, folt: nagy felületek, elmosódott körvonalak, tompa - vagy inkább puha - felület. Ugyanakkor sűrűbb lett a rajzok szerkezete. A könyvtől elvált grafikáiban - ennek nevezem jelentős, a Memorial Foundation for Jewish Civilization (New York) ösztöndíjával jutalmazott és 1995-ben Izraelben önálló albumban is kiadott Dávid király-ciklusát is — drámai feszültség, tragikum van. A régi Engel Tevan ezekben a rajzokban: a mellékszereplők, epizodisták, mindig rezonőrök; a közemberek, akik kíváncsian, de kívülről, nem pártatlanul, de a beleszólás lehetősége nélkül figyelik a színen a feszültséget. Az új, egészen új ezekben az újabb rajzokban a drámának, a feszültségnek a statikuma, értsd: állapotszerű állandósága, szinte azt mondanám: ol- dottsága. Más szemszögből nézve: belsővé tétele. Engel Tevan megérezte, átélte, elfogadta a drámai helyzetet, a rajz nyugodt kifejeződése ennek az elfogadásnak. A lélek harcol, a tekmtet, amelyben nincs már derűs vagy játékos mosoly. A Dávid-rajzok embercsoportjai drámai, olykor tragikus helyzetek kimerevített pillanatai, de nem a grafikai szüzsé a dráma; ezt a belső tudás jelzi, s tudja az, aki ismeri a körülményeket: a bibliai szöveget. De még a könyvillusztrációkról: címlapokról, belső rajzokról, amelyek Engel Tevan ouvre-jének ha talán nem is legnagyobb, mindenesetre legismertebb része. Több, mint 300 könyv viseli keze nyomát. E könyvek jegyzéke, bár kimerítően teljes nem lehet, nagyjából képet ad arról, mit csinált a könyvillusztrátor 35 éven át. Nemcsak az ő bibliográfiája volna ilyen hosszú: volt Magyarországon jónéhány művész más is, aki ennyi, vagy még több könyvet illusztrált. Egy nagy korszak napi művészetéről kell beszélnünk. Ismerjük jól a neveket, Engel Tevan idősebb és fiatalabb
