Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Képleírás és keletkezéstörténet - Orlai Petrics Soma | Petőfi Mezőberényben (l-lll.) | 1849 körül és után
hangja, az ágyudörej, / S holttestemen át / Fújó paripák / Száguldjanak a kivívott diadalra, / S ott hagyjanak engemet összetiporva." A visszaemlékezések szerint Petőfi a szabadságharc alatt is megőrizte ruházatának forradalmi jellegét, a télen- nyáron kihajtott ingnyak például afféle „divatvédjegye" maradt, emellett - a civil életből katonai szolgálatba lépett tiszttársaihoz hasonlóan - „vegyes" öltözéket viselt, például gyakran hordta polgári, piros vagy nemzetiszín tollas kalapját és nem a szabályos katonai egyenruhát. Szándékosan hangsúlyozta a nem előírásszerű elemeket, ruházatának népfelkelő jellegét, emiatt gyakran összetűzésbe került feletteseivel (Ratzky, 2006, 31-32., Kerényi, 2008, 434.). A képeken a költő öltözéke megfelel e leírásnak, hangsúlyozottan civil jellegű, a szék mögé vetett köpönyeg, a forradalmi vörös tollas kalap és a kard pedig egyértelmű utalás a republikánus Petőfinek a márciusi napokban játszott szerepére és katonatiszti pályafutására. Egészen egyértelmű ez a későbbi, „csizmás” változaton (kát. 27.), amely ki is emeli a kardot, megmutatva annak markolatát. Orlai valószínűleg ezzel kívánta nyomatékosítani barátja hősiességét, életáldozatát, jelezni bekövetkező halálának színterét, a harcmezőt. A kompozícióban tudatosan választott a „katona-Petőfire" utaló elemeket, noha természetesen tisztában volt azzal, hogy barátja futártisztként, Bem titkáraként, illetve mai kifejezéssel hadi tudósítóként működött az erdélyi hadseregben, tehát nem kardjával, hanem inkább tollával szolgálta a szabadságharc ügyét. A családi hagyomány szerint Orlai szintén Orlai Petrich Soma után Pollák Zsigmond: Petőfi Mezőberényben, 1880 KÉPLEÍRÁS 86 ARCpoetica
