Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Képleírás és keletkezéstörténet - Orlai Petrics Soma | Petőfi az egri kispapok között | 1844 után
Olvasó Társaságának, a helyi önképzőkörnek diákköltőitől remélve támogatást. A visszaemlékezések tanúsága szerint az irodalomkedvelő, Petőfit csak versein keresztül ismerő, de azonos sajtóorgánumokban és fórumokon publikáló kispapok szívesen fogadták a költőt. Ugyanakkor megdöbbentek azon, hogy a bordalok és életképek alapján maguk elé képzelt szókimondó, szilaj, poéta helyett „egy szerény, igénytelen, beszélni alig merő ifjú állott..." előttük (Hatvány, 1967/1, 511.). Petőfi a meleg fogadtatás hatására hamar magára talált, és élénk költészeti eszmecserével, bordalainak elszavalásával szórakoztatta házigazdáit. Végül egy ottléte alatt írt verssel, az Egri hangokkal köszönte meg a vendéglátást, melyet búcsúzóul el is szavalt. A költemény, mely játékos versformájával és a hagyományostól eltérő kompozíciójával megújította a reformkor kedvelt műfaját, a hazafias bordalt, később az Életképek című rangos folyóirat 1844. évi verspályázatának győztese lett (Kerényi, 2008, 117-118.). A rajz az egri kispapok kedélyes asztaltársaságában szavaló Petőfit ábrázolja. A költő kezében tartott papírlapról olvassa fel versét, másik karját a szuggesztív előadásmód jelzéseként megemeli. Az egyenes, hátrafésült haj és az erős arccsont Barabás Miklós 1845-ös arcképére (kát. 7.) emlékeztet. A rajzon Orlai bajusz nélkül és sokkal markánsabbnak mutatja barátja arcát, mint a festményverzión (kát. E). A Petőfi poharát megtöltő alak mozdulata egyértelműen a vers soraira utal, felerősíti a kép kapcsolatát a szöveggel: „Itt benn ülök a melegben, / Környékez sok jóbarát, / Töltögetve poharamba / Egri bércek jó borát. / Jóbarátok, jó borocska - / Kelt-e más? / Kebleinkben a kedv egy-egy / Óriás." Petőfi gesztusa és ruházata az Egy estém otthon című (kát. 5.) Orlai-kép ábrázolásával rokonítható, mely szintén időben közeli eseményt és versélményt dolgoz fel. Az Egri hangok című vers a haza régi dicsősége, a tehetetlen jelen és a virágzó jövő hármasságára épül. A szöveg fordulópontja az „új pohár" kifejezés: „El tehát a hon bajával, / Most ez egyszer el vele! / A kitört bút minden ember / Új pohárral öntse le./ Új pohár bort hát, barátim, / Új pohárt! / S ismét újat, az előbbi/ Ha lejárt." Az Egri hangok című versben a bordal mondandója az új pohár, új bor (új tömlő, új bor) bibliai konnotációjú motívuma által gazdagabb értelmet nyer, jelentése hangsúlyosabbá válik: a versbeszélő által megszólított ifjak tettereje, dacos kitörési vágya - az új bor, mely szétfeszíti a régi tömlőket -reményt jelent az előző generáció múlton kesergő, sírva-vígadó hazafiságával szemben. A vers zárása, a műfajban nem szokványos módon, prófécia és programadás: „így!... de ím, mit veszek észre?/ Egy század minden pohár; / A jelen hátam mögött van, / Lelkem a jövőben jár./ A jövőben vígan élek,/ Boldogon! / Mert nem árva már az egykor / Árva hon." KÉPLEÍRÁS 30 ARCpoetica
