Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)

Képleírás és keletkezéstörténet - Orlai Petrics Soma | Petőfi az egri kispapok között | 1844 után

Orlait, akinek pályáját végigkísérik az irodalmi ihletésű művek, foglalkoztaták a két művészeti ág hasonlóságai és különbözősége. A költészet és festészet rokonságát tárgyaló elméleti munkát is publikált, a vers e lehetséges bibliai vonatkozását a képzőművészet nyelvén is engedi érvényesülni. A költőt hosszú asztalnál ülő, jókedvű kispapokból álló társaságban ábrázolja, akiknek figuráit széles gesztusokkal és intenzív mimikával jellemzi. A teológushallgatók különböző kisebb csoportokat alkotnak, így hallgatják a költőt, figyelmüket egyetlen alak felé irányítva. A kép sajátos és szokatlanul erős hatású elrendezése az utolsó vacsora-ábrázolások kompozícióját idézi. A Petőfi az egri kispapok között című képnek ezt az értelmezését, mintha a költő Jézushoz hasonlóan, az „apostolai" között állna, az ábrázolt helyszín és szereplők is alátámasztják: a refektórium és a felszentelés előtt álló, hivatásukra készülő növendékek.

A kispapok végül néhány napos egri vendégség után összegyűjtötték Petőfi számára az útiköltséget, melyet ő előfizetésként fogadott el leendő verseskötetére, és a megjelenés után pontosan el is küldte az ígért példányokat (Kerényi, 2008, 117.). Az ábrázolás emelkedettsége, a központi alak magas hőfokú érzelmeire utaló heves kézmozdulata nem csupán az alapul választott versszöveg ihletéből következnek. Ez az 1844. februári esemény ugyanis bizonyos értelemben „szakrális" momentum Petőfi élettörténetében - s ezért tűnik megalapozottnak párhuzamot vonni a kép szimbolikája és az utolsó vacsora motívuma között innen és ekkor indult el a költő arra a pesti útra, amely a magyar irodalom panteonjába vezetett.