Adrovitz Anna: ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai (Budapest, 2012)
Bevezető - Adrovitz Anna - Kalla Zsuzsa | ARCpoetica
közvetlen bizonyítéka, hogy otthonának szellemi atmoszféráját közeli íróbarátainak, valamint a példaként tisztelt külföldi szerzőknek a portrégrafikáival teremtette meg. Szobájának falán a francia forradalmárok 16 darabos, egyenesen Párizsból rendelt litográfia-sorozata a családi arcképek közvetlen közelében kapott helyet, (vayerné, 1973, 42-43.), Petőfi tehát ezekből a portrékból alkotta meg saját, személyes „otthoni panteonját”. a művészi hitelesség kérdése a reformkorban, a visszaemlékezések tanulságai A korabeli magyar portrékészítésnek két fent említett, ellentmondó sajátossága - egyfelől az arc karakterének megragadására, a hasonlóságra és jellemzésre törekvés, másfelől a tipizálás, idealizálás, tehát az arcvonásoknak egy megszokott, elfogadott szépségeszményhez közelítése - a Petőfi-portrék esetében különös helyzetet hozott létre. Bár az általunk vizsgált művek többnyire modell alapján készültek, mégis igen különböző arcok néznek vissza ránk a képekről. Barabás Miklós - akinek mindössze három év leforgása alatt készített Petőfi-képmásai szintén alapvetően különböznek egymástól (kát. 7.; 9.; 17). - Önéletrajzában így magyarázza a művészi idealizálás lényegét: „Az utókornak egészen mindegy, tökéletesen hasonlít-e az egyik arckép a másikhoz. Hány ezer képe van a Megváltónak s hasonlít-e ezek közül csak kettő is egymáshoz? És vajon hasonlít-e csak egyetlen egy is a valósághoz?" (barabás, 1944, 194.) Petőfi Sándor alakja is állandó változásban volt a portréit készítő művészek kezén, ugyanakkor maga a költő jelentősen befolyásolta az alkotófolyamatot, gondosan megtervezte és követte arcképei sorsát, mert talán úgy vélte, fizikai megjelenése alapján kortársai nehezen azonosítják a verseiből ismert „szilaj poétával" vagy útirajzainak hetyke, szókimondóan tréfálkozó hősével. De mit tudunk Petőfi külsejéről? Másként fogalmazva: milyen tanulság szűrhető le a megjelenésével, sajátos gesztusaival, bajusz- és hajviseletének változásaival, testi jegyeinek, betegségeinek történetével foglalkozó számtalan, többnyire jóval halála után született visszaemlékezésből? Példaként hadd idézzünk egy, a részletekre is kitérő, elfogultsággal semmiképpen sem vádolható, jószemű asszonyi forrást. Vachot Sándorné Rajzok a múltból című 1887-es írásában több alkalommal is kitér Petőfinek a társasági elvárásoknak meg nem felelő alakjára, azonban a költői nagyság hangsúlyozásával remek ellensúlyt teremt ezeknek a „külsőségeket" illető megjegyzéseknek. „Vékony, igénytelen ember volt ez a nagy, ez a lángeszű költő. Arca sápadt színét sötét szemei s fekete haja még feltűnőbbé tették. Öltözete mindig 16 ARCpoetica | BEVEZETŐ
